A nagyváradi és a temesvári egyházmegye területén élő szlovák hívek ismét közösen zarándokoltak Máriaradnára augusztus 10-én, szombaton, hogy Szűz Mária égi oltalmát kérjék a családok, a betegek és a fiatalok számára. A szentmise főcelebránsa Böcskei László nagyváradi megyés püspök volt. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Pál József Csaba temesvári megyés püspök is.
Máriaradna évszázadokon át Dél-Kelet Európa egyik jelentős zarándokhelyének számított, az ausztriai mariazelli bazilikával együtt emlegették. A történelmi Bánátban élő sokféle nemzetiséghez tartozó zarándokokat még a kommunizmus alatt is folyamatosan fogadta a kegyhely: a magyar, német, bolgár, horvát, szlovák, cseh híveket, akik lelkileg töltekezni és imádkozni jártak a régió legfontosabb Mária kegyhelyére. Máramarosból szlovákok, Bákó környékéről csángók, a szeged-csanádi, de még a szerbiai területeken élő zarándokok is egyaránt Mária oltalmát kérték családjaik életére. A zarándoklatok március 25-én kezdődtek a helyiek fogadalmi zarándoklatával, és Szent Ferenc ünnepén, októberben fejeződtek be. A zarándokhely a ferences szerzetesek gondozásában volt a rend feloszlatásáig. A kommunista diktatúra alatt kényszerlakhelyként ide internálták a ferences rendek tagjait. A házfőnök Ernő atya és Placidus neudorfi plébános ferences testvérek minden ellenkezés és tiltás ellenére akkor is fogadták a zarándokokat.
A templom legnagyobb értéke a Mária-kegykép, amelyet a legenda szerint egy hívő bosnyák kereskedő 1668-ban angyali sugallatra ajándékozott a radnai ferenceseknek. A papírból készült kegykép Máriát ábrázolja a kisded Jézussal. 1695-ben a törökök felgyújtották a templomot, de a kép sértetlen maradt, a kápolna tetejéről lehulló tüzes cserepek pedig a rémült gyújtogatók fejére zuhantak. Az ezután felújított templom az aradiak búcsújáróhelyévé vált már az 1730-as évektől, hivatalosan az egyház is kultuszhellyé nyilvánította 1750-ben.
