Öt-öt nap volt együtt a 8-13 éves, illetve a 14-20 éves diákok lelki tábort építeni a Madarasi Hargita aljában, gyönyörű, festői helyen, a gyors patak csobogásának dallamában, a fenyők illatában. Voltak köztük szórványból (Marosludas és környéke) származó és tömbkatolikus vidékről (Gyergyószentmiklós) érkezett résztvevők egyaránt. Reggeltől estig kölcsönös szeretetre törekedve éltek: 80, illetve 60 diák és 8-10 felnőtt, elég zsúfolt program keretében. Személyes hangú beszámolót olvashatnak az ivói táborokról.
Programjaink közt voltak lelki programok: reggeli-esti imák, szentmisék. Minden programot egy-egy 10-13 személyből álló csoport készítette elő. A témákat a szentírási igék foglalták össze. A kisebbek tábori légkörét, lelkületét ez a szentírási ige határozta meg: „Legyetek az Igének megtevői, s ne csak hallgatói” (Jk1,22). Minden nap egy-egy szentírási mondat segített a téma feldolgozásában, illetve segített abban, hogy a jézusi szeretet lelkületében éljük meg a napunkat.
A programok közt lényeges helyett foglaltak el a szellemi programok, előadások. Az első nap témája a befogadás – ünnep volt. Jézust, az Igét befogadja Szűz Mária, befogadják a pásztorok, a bűnösök, de voltak, akik nem fogadták be, ezek közt voltak a farizeusok, az írástudók egy része, akik szembeszálltak vele. Jézus értem is jött, befogadtam-e én? Neki szüksége van rám. Általam akar eljutni másokhoz. Akik engedelmeskedtek neki, megtették amit ő mondott, és meggyógyultak, örömmel, boldogsággal telt meg az életük.
A második nap témája az engedelmesség – irgalom. Jézus elmegy a Juh kapuhoz, a Betesda – irgalmasság háza — fürdőhöz. Nem fürdeni akart, hanem belépni a szenvedő emberek közé. Nyitott szemmel jár, észreveszi a betegeket, megtudja, hogy van egy magányos beteg, akinek „nincs embere, aki segíthetne neki”. Már 38 éve ott várakozik a segítségre. Jézus irgalmas szeretettel közeledik hozzá. A beteg pedig hallgat Jézusra és neki engedelmeskedik. Meggyógyul, örömmel telik meg az élete és bátran megvallja, hogy ő Jézushoz tartozik, követi őt.
Harmadik nap a római százados állt előttünk mint példakép, aki leborul Jézsus előtt, szolgájáért könyörög. Alázatosan mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy házamba jöjj, csak egy szót szólj, és meggyógyul az én szolgám”. Témánk ennek margóján a kérő ima volt.
A negyedik nap a küldetésről, elköteleződésről szólt. Az apostolok és Jézus első követői együtt voltak, ahogyan Lukács evangélista írja: „Mindnyájan együtt voltak, elteltek Szentlélekkel és hirdették Isten csodás tetteit” (ApCsel 2,1.4.11). Jézus halála és feltámadása után 40. nap elment, kilépett a mi életünkből, de 10 napra rá elküldte a Szentlelket. Ekkor születik meg az egyház. Ki is a Szentlélek? Milyen változásokat hozott azok életébe, akik befogadták őt? Ő az, aki megváltoztatta az apostolokat és minket is meg tud változtatni, ha hallgatunk rá, ha engedelmeskedünk a sugallatainak, ha együttműködünk a kegyelmével, ha kérjük a segítségét.
A gyerekek imában megfogalmazták a kéréseiket, ezek közül idézek egy párat: Segíts, Jézus, hogy legyőzzem a lustaságot, irigységet, csúf beszédet, ne beszéljek túl sokat, ne szóljak be másoknak, szüleimet ne sértegessem, hogy jobban tanuljak, fogyjak le, jól tudjak hokizni, ne vitatkozzak a testvéremmel, kitartó tudjak lenni, szófogadóbb legyek, jobb legyek matekból, románból, győzzem le a csúf beszédet, Jézus, kérlek gyógyíts ki a rosszaságból, makacságból, akaratosságból, szeretetlenségből, szomorúságból, türelmetlenségből, a lábfájásból, a figyelmetlenségből, mentális problémáimból …. Szabadíts meg, Jézus a zúgolódástól, mérgelődéstől, szófogadatlanságtól türelmetlenségből…
Jézus nemcsak hívott minket, hanem küld is, hogy amit mi megismertünk, megtanultunk, azt tovább is tudjuk adni otthon a családban, iskolában, a barátok közt, ott ahol élünk. Emellett ott voltak a közösség formáló csoportversenyek, közös csoport munkák, feladatok. Az ifisek programja hasonló volt a gyerekekéhez, a feldolgozott témák viszont nekik megfelelőek voltak: életre szóló döntések, választások. Az én döntéseimtől, választásaimtól függ az én boldogságom. Ha sikerül úgy élnem, hogy boldog legyek, akkor másokat is boldogabbá tudok tenni.
Megtárgyaltuk, hogy a jó döntésekhez segítséget kell kérnünk, de kinek a segítségét kérhetjük? Aztán mit kell tennünk a döntéseink előtt? Istennek terve van velem, ő szeret és azt kéri tőlem, ami a legjobb nekem. Rossz döntések közé tartoznak a káros szenvedélyek választása. Ezekről, vagyis a függőségekről és a lelki betegségekről szólt a második előadás, amit Simó Imre, a gyulafehérvári érsekség ifjúsági lelkésze tartott egyik önkéntes munkatársával. Felszínre került, hogy van szabadulás a függőségekből is. Szükséges Isten segítsége és az ezzel való együttműködés. A harmadik nap a gyuhlafehérvári Caritas lelki igazgatója, Sajgó Balázs segített, hogy a Szentírás olvasása képekben témát elmélyítsük. Ahhoz, hogy jobban megértsük Isten üzenetét, segít mindenkinek az együttműködése. Ebben szereztünk tapasztalatot.
A negyedik nap támája az Énképem-önképem, amelyet Fülöp Zsombor, a gyergyószentmiklósi, Szent Miklós-plébánia segédlelkésze tartott. Én értékes vagyok, Isten egyedinek teremtett és nagyon szeret. Értékes vagyok az ő számára. Meghívott, hogy munkatársa legyek, segít, hogy dolgozzam magamon és másoknak is segítsek. Nem véletlenül vagyok olyan, amilyen vagyok, nem véletlenül születtem ide és ilyennek. Igent kell mondanom, a formálódásra, önmagamra, az én képemre, ez az élet.
Mivel Isten Igéje arra sarkallt, hogy ne csak hallgassuk az isteni tanítást, hanem váltsuk is tettekre, figyelmet fordítottunk a megélésre. A gyerekek le is írták az egyszerű, mindennapi tapasztalataikat.
Ezekből idézek:
Megosztottam az édességemet a szobatársaimmal, segítettem ágyat vetni a társamnak, segítettem vizet hordani a csoport vezetőknek, bevittem a levesestálat a konyhába, kölcsön adtam a plüssömet, kivittem egy pókot, egy molylepkét és egy nagy legyet a hálóból, játszottam az egyik fiúval a lipinkán, betettem a szobatársam telefonját a töltőbe, segítettem az ágy megvetésébe, felvettem a szemetet a földről, segítettem megteríteni az asztalt, megkínáltam a többieket édességgel, befontam a társam haját, kölcsön adtam a golyóstollamat, fésűmet, sepregettem a hálóban, segítettem a beteg unokatestvéremnek, segítettem mamámnak, megöleltem egyik társamat, amikor sírt, kimostam Kriszti ruháját, felsegítettem Kristófot, amikor elesett.
Mit tanultam a táborban? Sok új éneket, Jézus pénteken halt meg, legyek vallásos, kardot csinálni, összedolgozni, Jézusnak szüksége van rám, kell segítenünk egymásnak, telefon nélkül is jó az élet, nem kell annyit telefonálni, ne legyek önző, az Úr mindig velem van, Isten útján kell járnom, Jézus bűneimért halt meg, követnem kell Jézust, játékkal is lehet tanulni, hálás lenni Istennek, fogadjam be Jézust az életembe, türelmesebbnek kell lennem, halkabban beszéljek, egy beteg 38 évet várt, hogy Jézus meggyógyítsa, akár mi történik, Isten velem van, ha másokkal jól bánsz, akkor veled is jól bánnak.
Mi volt nagyon jó a táborban? A csapatmunka, a versenyek, az előadások, fontosabb a mellettem levő, mint én, rengeteg barátot szereztem, hogy be lehet fogadni Jézust a szívembe, nagyon finomak voltak az ételek, jobban megismertem Istent, az imádságok, a játékok, a favágás, hogy végül Tina Jézust követője lett.
Milyen elhatározással mész haza? Jövőre is jövök, hinni fogok Istenben, elmegyek minden vasárnap misére, többet fogok imádkozni, Jézus követője leszek én is, jó szívű leszek, meg fogom hálálni amit kapok, többször fogok hálát adni, türelmesebb leszek a családtagjaimhoz, szépen fogok beszélni, meg fogok elégedni azzal amim van, neki fogok a tanulásnak, kevesebbet fogok telefonálni és az új telefon helyet egy fontosabb dologra fogok spórolni. Azzal az elharározással fejeztük be a táborokat, hogy folytatjuk a szeretetben való életet odahaza is és másoknak is átadjuk a tapasztalatainkat.
Portik Hegyi Kelemen
