Az idei Grundra, a fiatalok táborára július 26–29. között Szelterszen került sor, a Katolikus Magyar Bibliatársulat szervezésében. A részt vevő fiatalok Gyimesközéplokról, Csíkszeredából, Csíkszentdomokosról, Ditróból és Marosvásárhelyről jöttek.
Az első este ráhangolódással kezdődött. A második nap Illés próféta összeomlásának és gyógyulásának történetét elemeztük az 1Kir 19,1–18 bibliai rész alapján. A beszélgetés során különböző lépésekre bontottuk Illés útját, párhuzamot vonva saját életünk nehézségeivel és gyógyulási folyamataival.
A próféta csalódott önmagában, csődöt mondott, összeomlott, óhajtotta a halálát. Ebben a helyzetben Úr angyala segítségével útmutatást kapott: „Kelj fel, s egyél.” Az első lépés a felismerés, hogy valaki vagy valami elindít minket a gyógyulás útján, akár egy személy, akár egy helyzet által. Illés evett és erőt gyűjtött. A nehéz helyzetekben nekünk is szükségünk van táplálékra, erőforrásra. Illés felkelt, evett és ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment a Hórebig, Isten hegyéig. Mi is Istentől kapunk erőt, és gyakran küld számunkra olyan ajándékokat, például embereket, akik erőt adnak a tovább lépéshez, hogy eljussunk a „Hórebig”.
A barlangban Isten szólt hozzá. A szenvedés közepette megtalálhatjuk Istent. A barlang és a sötétség egyszerre jelképezi a szenvedést és a védelmet, biztonságot. Isten a sötétségben is jelen van, és fényt nyújt számunkra a barlang végén.
Illés megtapasztalta, hogy Isten nem az erőszakos természeti jelenségekben, hanem az enyhe szellőben van jelen. Elgondolkodtunk azon, hogy képesek vagyunk-e meghallani Isten szavát a zaj, a káosz közepette. Aztán Illés eltakarta arcát Isten jelenlétében. A szégyen ellenére is fontos meghallani Isten hangját.
Illés visszaindult Damaszkuszba. A közösségben felismerjük-e saját feladatainkat és képesek vagyunk-e elindulni a visszavezető úton? Felismertük, hogy Isten segítségével bárki számára ajándék lehetünk Illés képében.
Összegezve a rész mondanivalóját, megértettük, hogy Isten segítségével képesek vagyunk a nehéz helyzeteken túllépni, erőt meríteni, és mások számára is segítséget nyújtani. A szenvedés és a gyógyulás folyamata Istennel együtt járva válik teljessé.
A délutánunkat kirándulással töltöttük a közeli erdőben, majd csapatépítő játékokkal és hálaadó imával zártuk a napot.
A tábor második napján 2Kor 4, 7–18-at olvastunk, ahol Szent Pál a nyilvános támadásokra és megkérdőjelezésekre belülről jövő, hitéből fakadó válaszokat ad, miközben megőrzi valóságérzetét. A levél bemutatja Szent Pál élettapasztalatát és a cserépedény hasonlatával az emberi törékenységet és az isteni erőt állítja szembe, párhuzamot vonva földi életünkkel. Megbeszéltük, ki hogyan éli meg ezt az erőt, és mi van a törékeny cserepedényében, amit gondosan táplál. Rájöttünk, hogy földi kincseink törékenyek, de Isten erejével táplálhatók. Szent Pál szerint Jézus élete megnyilvánul halandó testünkön, hangsúlyozva az örökkévalót a mulandóban. Megértettük, hogy testünk halandó, de lelkünk örökkévaló, és életünk cserépedényében tárolt kincsek Isten országában örökké velünk maradnak, „ha nem a láthatóra dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra” (2Kor 4,18a). Délután Kirulyfürdőn kirándultunk, aztán szentmisén vettünk részt Szentegyházán.
Harmadik nap a patak partján a 23. zsoltár alapján elmélkedtünk, beszélgettünk. Ez a tapasztalat erőt ad a továbblépéshez, az élet új kihívásaihoz.
„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezettet engem. Felüdítette lelkemet…” (Zsolt 23, 1-3a)
Ferencz Sarolta Antónia XII. osztályos diák, Csíkszentdomokos
