A borzsovai és csíkszentmiklósi ministránsok eggyé formálódtak a Borzonton megszervezett ministránsközösségé-formáló program során, ahogyan azt György Levente csíkszentmiklósi plébános nevezte. A ministránsok személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Akárhányszor megszólal a templomunk harangja és szentmisére hívogat, a falu utcáiból a templom fele indulunk, hogy ministrálhassunk. Legyen utcán zajló játék vagy focizás, vagy éppen a falu határában történő biciklizés, mind elindulunk, hogy a templomba a jó Istennek ministrálhassunk. Szinte versengünk, hogy „ki kap majd ministránsruhát”, hogy ki lesz, aki felolvas és ki fog tálcázni.
Az iskolai csengőszó mellett a templom az a hely, ahol mind találkozhatunk. György Levente csíkszentmiklósi papbácsi fagyival és minden kedvességgel ösztönöz minket, hogy kitartóan járjunk ministrálni, még nyáron is. Az igazság az, hogy csalogató a sok állata is, amelyet a szentmise előtt a plébánia kertjében láthatunk. Őket is felkeressük és olykor ételt is adunk nekik.
A tavasszal megígérte, hogy ministránsközösség-formáló programra megyünk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mit jelent, a szót sem értettük, de amikor hallottuk, hogy Borzontra megyünk, akkor már tudtuk, ez valami jó lesz. Az iskolazárás után ezek a napok következtek.
Ministránsközösséggé formálódásunk úticélja, ahogy ígérte, Borzont volt. Az előző években is voltunk már ott, ez a hely varázslatos. A közösséggé formálódásunk több aktív programot foglalt magába: a kirándulást, Erdély fontosabb látványosságainak a felkeresését, illetve az imádságot is. A borzsovai ministránsok csapata és a csíkszentmiklósi ministránsok eggyé formálódtak ebben a közösségi programban.
Beszámolónk a legbensőbb élménnyel indít: a csíksomlyói kegytemplommal. Szüleinkkel néhányan már jártunk ott, de mi ministránsok így közösen együtt imádkozni még nem voltunk. Nem volt senki más, csak mi, a kisebbeket segítettük a Szüzanya szobrát megérinteni. Lelkileg nagyon szép és örömteli volt, hogy Égi Édesanyánknak megköszönhettünk mindent.
A második nagy élményünk, amelyet nem feledünk, Szejkefürdő meglátogatása. Itt a híres Mini Erdély Park és a mellette található Bogárpark leírhatatlanul szép. A Mini Erdély Parkban megcsodáltuk Erdély látványosságait, szinte versenyeztünk, hogy melyikünk hol járt már és számolgattuk, hogy hány nevezetes temploma van Erdélynek. Nagy és változatos játszópark fogadott. Különféle játékok és kellékek segítettek egy nagyot játszani. Emlékeket is vásárolhattunk a szüleinknek, otthon maradt barátainknak. A kijáratnál a Bogárparkba is bementünk. Ennyi bogarat még nem láttunk – ezzel az érzéssel jöttünk ki.
Harmadik élményként Orbán Balázs sírját említjük. Tanultuk az iskolában, hogy ő írta le a Székelyföld településeinek egykori történetét, miután mindet alaposan bejárta, de a sírjánál még nem jártunk. Most ide is ellátogattunk. A számos székelykapu, amelyek alatt áthaladva érkeztünk meg a sírjához, ámulatba ejtett.
Negyedik nagy élményünk a zeteváraljai Babusgató állatsimogató és állatpark meglátogatása volt. Itt sok állatot csodálhattunk meg. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, a legszebb pillanat a megérkezésünk volt, amikor egy kiskutya a bejáratnál a vendégszeretetet testesítette meg. Ott állt a bejáratnál, a legelső sorban és csaholt. Körbejártunk, az állatokat megetethettük és volt lehetőségünk lovagolni is. Sok állat volt, de csak kevéssel több, mint a mi papbácsinknak. A nap végén fagyiztunk, lehüsültünk.
Közösséggé formálódtunk, ezekre a napokra szükség van. A felsorolt helyek, és Borzont a szívünkbe írták magukat. Köszönjük a Dorka panziónak a finom ételeket, és látványosságot, amellyel a kedvünkben jártak, hálásak vagyunk a „közösséggé formálódás” programért a papbácsinak. Várjuk jövőre is ezeket a napokat. Tudjuk, Borzont visszavár!
Ministránsok: Antal Nóra, Baroti Sarolta, Erőss Ervin, Pál Zsófia, Szakács Erőss Dalma
