Ferenc pápa négy éve vezette be a nagyszülők és idősek világnapját, amelyet idén július 28-án ünnepeltek. Ezen a napon a szatmári székesegyházban Seffer Dániel Antal, a székesegyház plébánosa, a délelőtt 11 órakor bemutatott szentmisét a nagyszülőkért és idősekért ajánlotta fel.
A főcelebráns és szónok szentbeszédét a köszönettel kezdte, melyet az időseknek és nagyszülőknek ajánlott. „Köszönet a szolgálatukért, az imáikért és a jelenlétükért” – mondta a főesperes. Kiemelte, hogy legyen szó akár reggeli, akár esti szentmiséről, az idősek azok, akik hűségesen nap mint nap, akár ünnep-, akár hétköznap eljönnek Isten házába. Nemcsak a székesegyházban, hanem minden templomban jelen vannak. A főesperes külön megemlékezett azokról az idősekről, akik már nem tudnak részt venni a szentmiséken, de otthon ugyanolyan rendületlenül imádkoznak és ajánlják fel szenvedéseiket másokért. „Nincsenek itt, nem látjuk őket, de a háttérben ott vannak, és nekik is köszönetet kell mondanunk.” A szentbeszéd során rámutatott arra, hogy minden nagyszülőt és időst Isten ajándékának kell tekintenünk. Hangsúlyozta, hogy az idős kor egy különleges ajándék, és arra buzdított, hogy az időseket körülvevő szeretet és gondoskodás folyamatosan legyen jelen életükben. Sík Sándor szavait idézve elmondta, hogy „a nap is legszebb naplementekor”, utalva ezzel az időskor szépségére. Ferenc pápa üzenetét is tolmácsolta, aki a 71. zsoltár egyik versének szavaival – „Ne hagyj el öregkoromban” – hangsúlyozta, hogy Isten soha nem hagy magára senkit, és hogy időskorban is lehet gyümölcsöző és tartalmas életet élni. A magány gyakori és keserű társa az időseknek, ezért keresztényi kötelességünk gondoskodni az idősekről, és hogy a bibliai Ruth példáját követve soha ne hagyjuk magukra idős szeretteinket. Befejezésül arra kérte a jelenlévőket, hogy köszöntsék és öleljék meg idős hozzátartozóikat, vagy ha már nem tehetik, imáikban emlékezzenek meg róluk.
Az ünnepi szentmise felajánlási körmenete során a nagyszülők, unokák és szüleik, valamint a kórházpasztorációs iroda vezetője szimbolikus adományaikat adták át, áldást kérve életükre, családjaikra és szolgálatukra:
Szentírás – a keresztény hit és a vallásos értékek elsajátítására, megélésére és továbbadására irányítja a figyelmünket. Legyen családi életünk iránytűje továbbra is Isten üzenete, ami eligazít, bátorít, amiből a hétköznapok kuszaságában erőt meríthetünk!
Növény – a remény hordozója. Ahhoz, hogy egy növény fejlődhessen, a mi gondoskodásunkra is szüksége van. Figyelmes jelenlétünkkel legyünk mi is a keresztény remény hordozói gyermekeink, unokáink között!
Mesekönyv – olyan olvasmány, ami a gyermekek életét színesíti, és nyitottá, fogékonnyá teszi őket a szépre, az értékesre, a jóra. Köszönjük meg nagyszüleinknek a tanulságos meséket, a vidám történeteket, amikkel gazdagították gyermekkorunk napjait!
Virágcsokor – minden szála nagyszüleink szeretetének egy-egy kifejezési formája, amit nagylelkűen, naponta pazarolnak ránk. Ez a türelem, a kedvesség, az odafigyelés, az önzetlen gondoskodás, a jóra intés, a bölcs tanácsok, az imatámogatás, az áldozatvállalás. A szentmise kegyelmei erősítsék bennünk a köszönet és a hála erényét!
Gyertya – Krisztus világosságát hirdeti. Arra hív bennünket, hogy Krisztus fényének hordozói, továbbadói legyünk az emberek között, és a reményről tegyünk tanúságot a nehézségekkel terhelt világban!
Kenyér és bor – azokat az ajándékokat jelentik, amiket Isten elé hozunk, amiket rá szeretnénk bízni az ő gondviselő szeretetére. A kenyér és a bor köré helyezzük gondolatban életünk minden örömét, reményét, nehézségét, sebét és családunk minden tagját, akiket kedvesek számunkra, akiket nagyon szeretünk!
A szatmári egyházmegye számos templomában ünnepelték szentmisével a nagyszülőket és az időseket.
Kép és szöveg: szatmári egyházmegye
