,,Édes, kedves nagyanyókám, anyák napja van ma, milyen jó, hogy anyukámnak is van édesanyja.” Akkoriban, gyermekkoromban anyák napján köszöntöttük a nagymamákat, már ha köszöntöttük. Nem emlékszem biztosan, én mondtam-e az idézett verset, az óvónénik kedves meglepetése volt a nagymamáknak a köszöntés, nem volt megszokott, a családban utána évekig emlegettük, így maradt meg emlékezetemben e néhány sor.
Ha én mondtam a verset, ha nem, a sorain sokat gondolkodtam. Már akkor, négy-öt évesen is sokkal visszafogottabban fejeztem ki a legmélyebb érzelmeimet, ez a szöveg és annak nyilvános elmondása befelé forduló énemnek túl nyíltan érzelmes volt, szégyelltem mások előtt a szeretetemről, ragaszkodásomról beszélni. Sok-sok évvel később gondoltam csak arra, remélem, gyerek-énem háláját érezték a nagyszüleim. Anyai nagymamám például, akivel hosszú évekig egy fedél alatt éltünk, emiatt a hétköznapok szinte észrevétlen része volt, úgy kísérte minden percemet, mint egy láthatatlan szárnyakat lebbentő őrzőangyal. Bár születésemkor még munkába járt, később lett csak nyugdíjas, hétről hétre sütötte a finom tésztákat és őrt állt, nehogy még melegen betegre egyem magam a tepsi tartalmával.
Apai nagyszüleimhez a vakációk kötődnek. Mivel mindketten német(es) nevelést kaptak, a szünidei programot szabályos, szabályozott napirend, fegyelem, pontosság jellemezte, ugyanakkor minden perce arról szólt, hogyan legyen nekem a legjobb: mindennap a kedvenc ételeimet főzte a nagyanyám, velem egykorú gyermekekkel hozott össze, hogy ne unatkozzam a felnőttek között, nem utolsó sorban tőle tanultam az első (német nyelvű) esti imát, ő vitt reggelente magával a marosvásárhelyi barokk templomba, ahol a látvány, a zene, a misztérium és szereplői mindig lekötötték gyermeki fantáziámat.
Visszafogottságom, az érzelmek belső megélésére való igényem miatt nem szavakkal, inkább gesztusokkal, a kitartó ragaszkodással igyekeztem hálámat kifejezni. Ferenc pápa ,,segítségemre sietett”, a nagyszülők és idősek világnapjának megalapításával az én hálámat is megfogalmazta. Sokak, sokunk életéből túl hamar eltűntek a nagyszülők, még mielőtt a tudatosodás, az érettség megfelelő fokára juthattunk volna, hogy meg tudjuk fogalmazni a gyermekkori érzéseket a szüleink mögött kiterjesztett nagyszülői karok, az egész hálózat, megtartó háttér erejéről.
