Néhány évvel ezelőtt volt egy lenyűgöző képzőművészeti kiállítás, amely a magdalai Máriáról, azaz magyar nyelvterületen közismertebb nevén Mária Magdolnáról a történelem során alkotott képeket mutatta be. Az őt ábrázoló festmények közül számos alkotáson gyakran sovány bűnbánóként ábrázolták, míg mások érzéki szépségként. A festmények sokat elárulnak Mária Magdolna kultúrára gyakorolt hatásáról. Évszázadokon át beindította a képzeletet és táplálta a spekulációkat – különösen a 21. században. Valószínűleg meglepődne és szórakoztatná is egyben, hogy még mindig forró témának és vitaforrásnak mondható az élete, alakja.
A hatodik században a magdalai Máriát tévesen azonosították a Lk 7-ben említett, meg nem nevezett bűnös asszonnyal, és emiatt prostituált címkéjével illették – és ez így is maradt a köztudatban sok évszázadon át. Mária a bűnbánó nő szimbólumává vált, akinek ugyan megbocsátottak, de soha nem engedték meg, hogy a ráaggatott romlott nő címkét elhagyhassa. A második és harmadik század számos spekulatív ezoterikus gnosztikus művének kulcsfigurája volt, amelyekben Jézus után második félkozmikus alaknak ábrázolták. Napjainkban pedig a magdalai Mária számos szenzációs regény központi alakjává vált.
Valójában semmilyen szentírási bizonyíték nincs arra, hogy prostituált vagy Jézus utódja lett volna. Arra azonban bőséges bizonyíték van, hogy a korai egyházban nagyra becsülték, és közel állt Jézushoz. A magdalai Máriát tizenkét alkalommal említik az evangéliumok, többször, mint sok apostolt. Máté, Márk és Lukács szerint Mária több más nővel együtt jelen volt Jézus sírjánál, és ott találkoztak a Feltámadottal. Lukács 8. fejezete szerint Jézus hét démont űzött ki belőle, ami valószínűleg a fizikai és lelki traumából való gyógyulást jelentette. János evangéliumában Mária a kereszt lábánál állt Jézus anyjával és a szeretett tanítvánnyal. Húsvét reggelén egyedül ment a sírhoz, és mivel üresnek találta, elrohant, hogy elmondja Péternek és a szeretett tanítványnak. Ők pedig odasiettek, és igazolták a történetét, de tanácstalanul tértek haza.
Miközben Mária a sír mellett sírva állt, először találkozott a feltámadt Jézussal. Ő bízta meg a magdalai Máriát, hogy vigye meg fontos üzenetét az apostoloknak, amiért kiérdemelte a félig hivatalos „az apostolok apostola” címet. Jézus üzenete így szólt: „ Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn20,17b).
János evangéliumában Jézus végig kitart amellett, hogy az emberek képtelenek megismerni vagy elérni Istent felülről jövő segítség nélkül. „Az én Atyám és a ti Atyátok, az én Istenem és a ti Istenetek” kifejezéssel Jézus jelezte, hogy Isten most már az egész emberiség számára elérhető. Jézus a testvérünkké válik, mi pedig egymás testvéreivé. „Láttam az Urat” – jelentette a magdalai Mária az apostoloknak. János szerint látni annyit jelent, mint megtapasztalni és megérteni, és ő egyértelműen mindkettőt megtette.
De miért jelent meg először Máriának és a többi nőnek? Azért tette ezt, mert ők ott voltak, nem menekültek el, és az iránta való odaadásukat nem szakította meg a halál sem. A nőkkel való kapcsolata során Jézus mindig tisztelettel és együttérzéssel bánt velük. Megvédte őket a mások által elkövetett rossz bánásmódtól, legyen szó akár az apostolok egy részének zaklatásáról (vö. Mk 14), akár egy vérszomjas lincselő tömegről (vö. Jn 8). Megerősítette méltóságukat, és világossá tette, hogy minden joguk megvan ahhoz, hogy tanítványokká legyenek (Lk 10). Mária és mások is elkísérték őt a szolgálatában (Lk 8, 1–3). Válaszoltak a megerősítésére, és megszívlelték a szavait. Különös irónia, hogy a bibliai tanúságtétel és Jézus példája ellenére a nők adottságait és tehetségét évszázadokon át figyelmen kívül hagyták vagy nem használták fel kellőképpen.
Scott Lewis SJ / Jesuits.ca alapján
(dg)
