Idén immár kilencedik alkalommal szervezte meg a temesvár-józsefvárosi plébánia a rafniki/kengyeltói tábort V–VIII. osztályos fiatalok számára július első hetében. A tábor mottója Jézus e felszólítása volt: „Kövess engem!” (Mt 9,9). A következőkben néhány résztvevő számol be az élményeiről.
„Harmadik alkalommal vettem részt ebben a táborban. Már csak ezért is nagy izgalommal vártam. A segítődiákok nagy szeretettel fogadtak minket. Az esti hatalmas vihar ellenére másnap nagyon jól éreztük magunkat. Minden nap volt előadás, kiscsoportos beszélgetés és szentmise. Harmadik napra szebb lett az idő, ezért voltunk kirándulni és voltak játékok a faluban is. Minden este volt közös ima. Nagy meglepetésünkre meglátogatott minket a püspök úr és jól esett, hogy felismert jópárunkat, akik az idén bérmálkoztunk. Összefoglalva nekem nagyon tetszett és akármikor szívesen mennék még. Lelkileg feltöltődtem, gazdagodtam és azóta sokkal szívesebben járok szentmisére.” (Kovács Timea, VII. osztály)
„Idén is részt vettem a rafniki katolikus táborban mint segítődiák. Minden évben szívesen visszatérek ide, hiszen lelkileg megerősödve és nagyon sok szép élménnyel térhetek haza. Idén sokat tanulhattunk az Istennel, önmagunkkal és a másokkal való kapcsolatokról, de összességében nekem az maradt meg, ahogy a püspök úr mesélt arról, hogyan hozzunk helyes döntéseket a mostani világban, ahol olyan sok a lehetőség. A táborban sokat játszottunk, lélekben erősödtünk és közeli barátságokat kötöttünk. Hálás vagyok a tábori élményekért és hogy sokat fejlődhettem önmagammal kapcsolatban.” (Nagy Dóra, segítődiák)
„Július 1–5. között sor került a római katolikus táborra Rafnikon. A tábor hangulata csodás volt, mint mindig, és a hangsúly idén is azon volt, hogy a diákok és a tanárok is közelebb kerüljenek Istenhez, és megtanulják követni Jézust. Úgy gondolom, hogy jól megértettem és megtanultam, amit a szervező tanárok és persze Zsolt pap bácsi mesélt. Az utolsó (pénteki) napon nagy örömünkre ellátogatott hozzánk a püspök atya, és vele tartottuk meg az utolsó misét. Meg szeretném köszönni ezt a csodálatos hetet a felnőtteknek, Miklós Renáta nővérnek, Albert Etelka, Kiss-Pataki Adél, Kiss-Pataki Endre tanároknak, Szilvágyi Zsolt pap bácsinak és Babu néninek, de az összes gyereknek is, legyenek akár segítők, akár táborozók.” (Kovács Emma, VII. osztály)
„Segítő diákként voltam jelen, a feladatunk a tábor résztvevőinek felvigyázása, segítése és foglalkoztatása volt. Csoportvezetőként is besegítettünk a felügyelő tanároknak, akik maximális gőzerővel dolgoztak velünk azon, hogy a táborozók jól érezzék magukat. Szerintem egészen jó munkát végeztünk, ugyanis a táborozók széles mosollyal tértek haza a táborból. Volt is okuk rá, ugyanis a focizás és a faluban lejátszott különböző játékokon kívül voltak mély beszélgetések is a kiscsoportos találkozókon belül. A tábor mottója »Kövess engem!« volt, Máté evangéliumából. A gyerekek a tábor elején még kicsit visszafogottan énekeltek, de a tábor utolsó szentmiséjén már buzgón zengték az énekeket. Ez tökéletesen tükrözi a gyerekek hangulatát is szerintem. A közös imádságok, az esti focimeccsnézések, a séták, vízicsaták, szentségimádás hozzájárultak a vidámság erősödéséhez, és a fiatalok Jézushoz közelebb vivéséhez.” (Dotterer-Kiszely Patrik, segítődiák)
„Nekem a tábor nagyon tetszett, mert nagyon jó volt a társaság. Nagyon jó volt a csoportunk és a csoportvezetőnk, ezért minden témát jól át tudtunk beszélni. A szentmisékkel és a szentségimádással közelebb kerültem Istenhez, akkor is, ha korábban egy kicsit bizonytalan voltam.” (Csóka Emese, VII. osztály)
„Az maradt meg az idei táborból, amikor azt hallottam, hogy az kiegyensúlyozott élethez három kapcsolatot kell táplálni: az Istennel, az emberekkel és a saját magammal való kapcsolatot. Érdekes volt számomra hallani, hogy ahhoz, hogy az emberekkel jó legyen a kapcsolatod, ahhoz saját magaddal is békében kell legyél. Egyik nap szentségimádás volt a templomban, ahol most először tudtam beszélgetni Jézussal és hálát adni mindenért. Ebben a táborba megtanultam követni Jézust azáltal, hogy többet imádkoztam a saját szavaimmal és megtanultam minden este hálát adni azért, amim van.” (Kálmán Hanna, VII. osztály)
„Nagyon tetszett a tábor. Sokat játszottunk, beszélgettünk, énekeltünk és imádkoztunk. A tábor arra tanított meg, hogy az Isten mindig mellettem áll és segít. Eleinte nagy honvágyam volt, de a sok éneklés, beszélgetés és ima segített elterelni a gondolataimat. Élmény volt számomra a csütörtöki tábortűz és mindegyik csoportos beszélgetés. Jövőre is szívesen jövök a táborba.” (Máthé Hunor, VII. osztály)
„Óriási élmény volt a tábor, már az is, hogy felkértek, segítődiák legyek. Rengeteg új barátot szereztem, akik mellett eddig csak elhaladtam köszönés nélkül. Nagyon élveztem, hogy a csapatom mindig vidám volt és a hangulatot mindig tudtuk fokozni. Én mindig próbáltam erős kapcsolatot tartani Istennel, de úgy éreztem, hogy a táborban volt eddig a legerősebb (pontosabban a szentségimádás alatt). Sokat tanultam másokról és nagyon tetszettek az énekek is, főleg azok, amiket még soha nem hallottam, éreztem, hogy Isten köztünk van mindig, amikor éneklünk. A püspök úrtól megkérdeztem: »Hogy találjuk meg a boldogságot a mindennapokban?« Ő azt mondta, főleg akkor, amikor másokat boldoggá teszünk. Akkor jöttem rá, hogy ez végig megtörtént velem a hét alatt, hogy segíteni tudtam másokon, és ez felvidított. Mindenképpen egy óriási élmény volt ez a tábor, de teljesen más értelemben volt »élménydús«. Nem nagyon tudom ezt így elmagyarázni, ezt csak érzem.” (Nagy-György Csaba, segítődiák)
Forrás: a temesvári egyházmegye honlapja
