Nem hétköznapi szerda a gyergyószentmiklósi idősotthonban

0
164
Fotók: Gyulafehérvári Caritas

„Ma egy, a szokásosnál is élettelibb nap van a Szent Erzsébet Idősek Otthonában, hiszen a munkatársak gyermekei érkeztek újabb generációs találkozóra, egynapos táborba” – közölte dr. Kiss Gabriella, a gyergyószentmiklósi otthon szakmai igazgatója július 10-én. Aki nem tud járni, azt kerekesszékben vitték ki a szabad levegőre, ahol a programok sorozata várta a gyerekeket és időseket. Vizeslufiverseny, kézfestés, arcpingálás, tánc és ritmikus mozgások sorozata, ügyességi vetélkedő, akadálypálya, sőt még similabdázás is volt a délelőtt folyamán.

Az idősek otthonában nem először járnak az alkalmazottak gyerekei. Volt már karácsonyidísz-készítés, Mamasütizés, gyurmázás, most pedig a különböző játékok közös kipróbálásán volt a hangsúly. „Szeretném, hogy a tizenöt gyerek lássa, hogy az idősek, bár korban előrehaladottak, még tele vannak élettel, energiával. Tapasztalják meg, hogyan tudnak egymásra hangolódni. Az együttlét, hiszem, hogy segíteni fog az előítéletek leépítésében a két generáció között, de az is éppen elég, ha visszaemlékeznek majd, milyen volt együtt játszani, versenyezni, nevetni.”

Tulajdonképpen egynapos tábor ez, mely közös ebéddel és kiértékelővel zárul, és melynek nagy jövőt szán a szakmai igazgató: „Gráncsa Renáta, Madaras Erzsébet, Sheubeck Szeréna, Laczkó Albert Kinga a főszervezők, és együtt tervezzük, hogy jövőre akár egyhetes bejárós tábort is tarthatnánk a gyerekeknek” – közölte Kiss Gabriella. Az ő fejében már áll is össze a program, szeretné, ha a gyerekek látnák, az idősek mit tesznek mozgásfejlődésükért, ha együtt festenének, zenét hallgatnának, versenyeznének, megtapasztalnák, mennyi potenciál van egy idősben, hogy ő nem egy lejárt lemez.

„Ha közelebb kerül idős a fiatalhoz, az jó az öregnek, akinek távol van az unokája, és jó a gyereknek, mert észrevétlenül is megtanulja a gondoskodást. Pályaorientációnak sem utolsó lehetőség ez: a gyerek megtapasztalja, milyen segítőnek lenni, és tulajdonképpen felkészül az egyik életfeladatára: gondoskodni magáról és másokról. Mert akárkivé lesz a gyermek, ha felnő, élete bizonyos részében ápolónak is kell, kellene lennie.” Kiss Gabriella édesanyja kérésének tesz eleget, amikor az időseket és gyerekeket találkoztatja: „Édesanyám most ebben a nehéz időszakában hagyogat. Sokszor visszatér egy kérése: ne hagyjátok el az időseket! Felemlegeti, hogy mikor kicsi voltam, a kicsi fazékba ételt tett, és velem vitette az egyedül élő idős betegekhez. Gondoskodott róluk úgy, hogy közben engem is készítgetett erre a munkára, erre a hivatásra. Egyre többször jönnek az idősotthonba gyerekek, nekünk csak az a dolgunk, hogy locsoljuk a csírát.”

Balázs Katalin

Forrás: Gyulafehérvári Caritas