† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21–43
Nem egészen tudni, hogy pontosan mi is okozta a vérfolyást, de a szakirodalom szerint ez egy olyan gyulladásos, a vérképzési szervek betegsége, amely krónikus véralvadási zavart jelentett. Napjainkban olyan nőgyógyászati betegségnek felel meg, mint a menstruációs zavar, krónikus méhvérzés. A biblia „női betegség” címen említi a Leviták könyvében, amely a beteget kultikusan is tisztátalanná teszi, így nem csupán betegsége okoz szenvedést számára, hanem a közösségből való kizárása is. Így a beteg nemcsak elveszítette egészségét, de egyben emberi méltóságától, társadalmi státuszától is megfosztatott. Talán számunkra egészen elképzelhetetlennek tűnik mindez, mégis mindannyiunknak van tapasztalata arról, amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól, amikor bizonytalanság, reménytelenség vesz körül bennünket, vagy amikor életünk gyökeresen megváltozik egy betegség, egy tragédia kapcsán. Valami hasonló érzület lehetett abban az asszonyban, aki Szent Márk beszámolója szerint már 12 éve élt így. Az evangélista megjegyzi, hogy minden vagyonát orvosokra költötte, és megannyi kellemetlen kezelés után sem javult állapota, így kellett élnie. S habár nem tudjuk ennek az asszonynak a nevét, a korát vagy a társadalmi státuszát, mégis személyével és hitével ránk mutat, hiszen Jézusról hallva késlekedés nélkül hozzá siet a gyógyulás reményével. Abban az asszonyban mindannyian magunkra ismerhetünk, akik lépten-nyomon hordozunk megannyi sebet, bántást, sérelmet, haragot, neheztelést, kisebb-nagyobb bűnt vagy éppen valamilyen függőséget, amelyek elrabolják reményünket, felemésztik hitünket és megcsonkítják szeretetünket. S mindezek talán halálosabbak minden testi betegségnél, mert ezek a lelkünket szipolyozzák ki, ahol marad a cinikus, közömbös külső és az üres, rideg belső.
A mai evangélium tanúsága szerint Jézus nem csupán meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt, hanem visszaadja emberi méltóságát is. Jó tudnunk, hogy az Úr nem erkölcsi mutatványt vár tőlünk, hanem szívbéli hitet, amely kész magát egészen odaadni, és nap mint nap ráhagyatkozni. Mégis nagyon sok esetben ennek útjában áll a félelem, amely megbénít és megbetegít bennünket, ahogyan Ferenc pápa mondja, „a hit ellensége nem az ész, hanem a félelem”. Éppen ezért fontos lenne megtanulnunk a vérfolyásos asszonytól azt a nagyfokú hitet, amelynek mélységét nem a mindennapi tapasztalat, a körülmények határozzák meg, hanem a Jézussal megélt találkozás és kapcsolat valósága. Amely aztán gyógyít, mert – Richard Rohr szerint – „Isten csak szeret, és mindig szeret. Nem fordíthatjuk, lassíthatjuk le vagy korlátozhatjuk az isteni együttérzés és irgalom vizeskerekét”.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/26-os számában.
