Pontosan mi is az a Fókuszpont? Inkább: ki az? A Fókuszpont Jézus. ,,Minden szem Jézuson”, ez volt a rendezvény mottója.
Úrnapja estéjén, május 30-án először rendeztünk a Fókuszpontot. Öt héttel ezelőtt összegyűlt kis lelkes csapatunk, a kerület ifi vezetői és barátaik, hogy megvalósítsuk Isten álmát, ami igen hamar a mi álmunkká is vált, kiváltképpen Tamás Barni atyának, hiszen az ő szívébe hintette el az első magot a jó Isten. Székelyudvarhelyen, a Márton Áron téren este nyolc és tíz óra között szép számban összegyűltünk, hogy találkozzunk Jézussal.
A programunk dicsőítéssel kezdődött, a zenei szolgálatot Csiszér Lászlónak és az együttesének köszönhettük, majd Becze Szabolcs és felesége, Júlia mint koordinátorok megnyitották az eseményt. Ezt követően két őszinte és csodálatos tanuságtételt hallgattunk meg arról, hogy milyen ereje van a mindennapos szentmisének, milyen változásokat hozhat Jézus az életünkbe, ha teret adunk neki.
Tamás József püspök a fiatal ifisek kérdéseire válaszolva felemelő tanítást tartott.
Hála és köszönet Márton József főesperesnek, aki a legfőbb támogató volt, és mindazoknak a kerületi plébánosoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a Fókuszpontot.
Ezeket a programokat mind átszőtte a zene, és így érkeztünk el az este fénypontjához, a szentségimádásához. Az egész tér Jézus előtt térdelt és dicsőítette az Isten. Kifejeztük imákban, dalban és csendben, hogy ,,Jézus, jó nekünk veled lenni.”
A szentségimádás után további énekekkel voltunk jelen Isten számára, végül pedig a Fókuszpont védőszentjét, Boldog Carlo Acutist ismerhettük meg jobban egy róla készült kisfilm segítségével, akiről elmondhatjuk, hogy valóban közbenjárt a programunkért.
Volt lehetőség közelebb kerülni Jézushoz, dicsőítésre és szentgyónásra. Volt lehetőség imát kérni, teázni, sütizni, találkozni.
Jézus és a Fókuszpont
Sok csodát tett Jézus ezért a rendezvényért és ezen a rendezvényen, hálásak vagyunk és imáinkban hordozunk minden támogatót, akik hozzájárultak a megvalósításához. Jézus nevének még nagyobb dicsőségére pár résztvevő gondolata és megjegyzése ízelítőként:
,,…láttam, követtem az időjárást, szemtanúja voltam, hogy Isten miképpen ritkítja a felhőket, hogy ne legyen eső és létrejöhessen ez a program.”
,,Szentségimádás alatt végignéztem a tömegen, végignéztem olyan embereken, akikről nem hittem volna, hogy ennyire hisznek. Olyan megható volt a légkör, teljesen érezhető volt, hogy jelen van a Jézus Krisztus.”
,, …hogy ennyien összegyűltek az ő nevében és őt dicsőíteni. Ez már magában egy csoda.”
,,Egyszerűen csak olyan jó volt nézni az Oltáriszentséget, és közben térdelni. Bár fájt a térdem, de ez nem számított. Megmagyarázhatatlan, nem tudom, de nagyon jól esett a lelkemnek!”
,,Bennem az fogalmazódott meg, hogy jó Jézus körül összegyűlni. Abban éreztem Isten jelenlétét, hogy ennyi ember csendben tud lenni. Ez a csend az Oltáriszetség előtt, a jó Isten csendje.”
„Az jött fel bennem, hogy «Hűha, láttam már ennél több fiatalt gólyabálon táncolni, most mekkora kegyelem, hogy Jézus színe előtt láthatom felszabadulva énekelni őket.» Annyira jó, hogy Isten kegyelméből alkalom született erre. Azt kívánom, hogy bárcsak legalább olyan gyakorisággal lennének dicsőítő alkalmak, mint bulik a Jungelbe (szórakozóhely). Hát adja meg az Úr, hogy ez csak a kezdet legyen és nagy nagy dicsőség neki!”
Tóth Jácinta
Fotók: Antal Zsófia, Kiss Zoltán, Takács Armand
Videó is készült, alább a tanúságtételek olvashatóak:
Mi érintett meg a Fókuszponton? Miben érezted Isten jelenlétét?
,,Bennem az fogalmazódott meg, hogy JÓ Jézus körül összegyűlni. Abban éreztem Isten jelenlétét, hogy ennyi ember csendben tud lenni. Ez a csend az Oltáriszetség előtt, a Jóisten csendje.”
,,Ami engem igazán megfogott az az, hogy ennyi sok fiatalt láttam, akik nem szégyellték kimutatni, hogy szeretik Istent. A zenekar is nagyon feldobta az egészet.”
,,Én azt hittem, hogy csak fiatalok lesznek, de az, hogy idősebbek is voltak és mindenki egyszerre volt jelen, az számomra egyszerre volt meglepő és jó. Ez az egység fogott meg leginkább.”
,,Én nagyon rég készülök erre az alkalomra, már nagyon-nagyon régóta várom, és szerintem Isten akarta, hogy én most itt legyek. A zenével nagyon át tudtak adni mindent. Én nagyon-nagyon élveztem. Volt egy pillanat a térdelés alatt, amikor nem tudtam már térdelni, mert nagyon fájt a lábam, de azt éreztem, hogy még kell, kell, kell, kell. Olyan jó volt az a pillanat, és láttam, hogy ott vannak körülöttem a barátaim. Egyszerűen csak olyan jó volt nézni az Oltáriszentséget, és közben térdelni. Bár fájt a térdem, de ez nem számított. Megmagyarázhatatlan, nem tudom, de nagyon jól esett a lelkemnek!”
,,Ami nekem nagyon kiemelkedő volt most, az a Szentségimádás és az énekek. Érdekes volt számomra az, hogy Szentségimádás alatt olyan emberek álltak mellettem, akikkel nem volt teljesen felhőtlen a kapcsolatom, és azt éreztem ez idő alatt, hogy tiszta lappal kell kezdenem, hogy új esélyt kell adnom.”
,,Nekem volt egy pont az este alatt, amikor körbenéztem és láttam, hogy mennyi olyan ember vesz körül, akiktől én annyit szeretetet, annyi elfogadást és annyi mindent kaptam. Hitet, szeretetet, tényleg mindent, amit csak kívánni lehet. Láttam, hogy ezek az embereket nekem Isten ajándékozta. Ebben a szeretetben, ami ezekhez az emberekhez fűzz találom meg leginkább Istent. Most is ezt éreztem, ma és úgy leginkább a napjaimban.”
,,Én a térdhajtás, a térden állásban tapasztaltam meg Istennek a jelenlétét. Leginkább akkor, amikor a fiatalok imádkoztak, mert úgy éreztem, hogy tényleg jól megfogalmazták azt, ami a mostani fiatalok szívében van. Nagy békét éreztem a szívemben, egy lelki feltöltődést adott ez az este. Köszönöm a szervező fiataloknak, hogy egy ilyen szép kis alkalmat össze tudtak hozni.”
,,Engem az érintett meg, hogy meghallottam az ,,Ím eljöttél hát” című dalt, és most tudatosult bennem, hogy én erre szeretnék az esküvőmön táncolni.”
,,Engem a Fókuszpont azért érintett meg, így médiásként, mert Szentségimádás alatt végignéztem a tömegen, végignéztem olyan embereken, akikről nem hittem volna, hogy ennyire hisznek. És olyan megható volt a légkör, hogy teljesen érződött, hogy ott jelen van a Jézus Krisztus. Nagyon felemelő volt látni még így is, hogy nem tudtam részt venni úgy, mint ők, úgy dicsőíteni. Nagyon felemelő volt ez a lelkiség, ami végbement.”
,,Csodálatos volt. Számomra végig ott volt Isten. Az érintett meg, hogy láttam Gézu lelkesedését, szolgálatszeretetét, illetve láttam, követtem az időjárást, szemtanúja voltam, hogy Isten miképpen ritkítja a felhőket, hogy ne legyen eső és létrejöhessen ez a program.
Az jött fel bennem, hogy ,,Hűha, láttam már ennél több fiatalt gólyabálon táncolni, most mekkora kegyelem, hogy Jézus színe előtt láthatom felszabadulva énekelni őket.” Annyira jó, hogy Isten kegyelméből alkalom született erre. Azt kívánom, hogy bárcsak legalább olyan gyakorisággal lennének dicsőítő alkalmak, mint bulik a Jungelbe. Hát adja meg az Úr, hogy ez csak a kezdet legyen és nagy nagy dicsőség neki! Ámen.”
