† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19–23
A feltámadást követően ötven nappal ünnepeljük a Szentlélek eljövetelét, akit Jézus küld el mennybemenetele után a tanítványoknak. A pünkösd szavunk a görög pentekosztész kifejezésből származik, amelynek jelentése ötven, azaz ötven nappal húsvét után. Azon túl, hogy a ritkán emlegetett harmadik isteni személyt ünnepeljük, meg kell említenünk, hogy a mai nap az egyház születésnapja is. Hiszen a Jézus által elküldött Szentlélek megvilágosítja és megerősíti a tanítványokat, akik most már az evangélium hírnökei lesznek nem csupán népük körében, hanem a föld végső határáig készek elmenni (ApCsel 1,6).
Jézus a Szentlelket úgy nevezi, hogy paraklétosz, amelynek jelentése vigasztaló, szószóló, segítő, tanácsadó, pártfogó. Ő az, aki mellettünk áll, aki segít nekünk, aki megerősít, és aki mindig emlékeztet bennünket hivatásunkra, miszerint csakis Istennel és Istenben lehet földi és örök életünknek igazi távlata. A húsvéti események és a mennybemenetel után a tanítványok nem lehetnek a régiek, nem folytathatják ott addigi életüket, ahol félbeszakadt. A nagypénteki események alkalmával még visszatérnek a halászhajóhoz, még félnek, talán egyszer-egyszer rettegnek is, de miután megtörténik a mennybemenetel, majd pedig a Szentlélek eljövetele, többé már nem azok az ember, akik voltak. A Szentélek megpecsételi a tanítványok szívében a húsvéti örömhírt és a megváltás művének tapasztalatát, így lesznek most már tanítókká, akik hirdetik Jézust a világban, ha kell, életük árán is.
Mivel mi is részesültünk a bérmálás szentségében, éppen ezért ez az életprogram vár ránk is, mai Krisztus-követőkre. Ha megkaptuk és megtapasztaltuk a Szentélek életadó közelségét és jelenlétét életünkben, akkor nem ülhetünk némán, karba tett kézzel, akkor nem lehetünk a szeretettel kufárkodó felebarátok, akkor nem lehetünk gyűlölettől, haragtól, rosszindulattól túlcsorduló keresztények. Mert aki megtapasztalta a Szentélek gazdagságát, azt, hogy a mennyei Atya által szeretve van, az nem szorul rá semmiféle felszínes magamutogatásra vagy a másikat sárba tipró adok-kapok játékra. Ha elindulunk az Istennel és az Istenben megélt élet útján, akkor a Szentlélek nem hagy magunkra, mellettünk marad, erőt ad, hogy ne süllyedjünk vissza korábbi életünk szokásaihoz, megsegít és felsegít, ha elesnénk, bátorít, hogy hűségesek maradjunk az úton. Azon az úton, ahol meg kell mutatnunk, hogy az Atyának igaz gyermekei, a Fiúnak hű barátai és a Szentléleknek jó eszközei vagyunk, mert ezen áll vagy bukik minden, hogy a világ elhiszi-e rólunk…
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/20-as számában.
