† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1–8
A szőlő az emberiség legrégebbi termesztett kultúrnövénye, amely egyidős az emberiséggel, és amelyet mind a mai napig nagy tisztelet övez, hiszen még a Biblia is több alkalommal említi, akár szimbólumként, akár mint értékes gyümölcs hivatkozik rá, és amelyet a bőséggel, biztonsággal és jóléttel asszociál. Különösen igaz ez Jézus esetében, aki a szőlőt beemeli a példabeszédei, hasonlatai közé, hiszen arról beszél, hogy az Atya a szőlőműves, ő maga a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők, akik termést hozunk. Vajon Jézus miért választotta a szőlőtő képét arra, hogy elmondja az Atyával és velünk való bensőséges kapcsolatának fontos részeit? Talán azért, mert elsősorban kora hallgatósága minden nehézség nélkül megértette Jézus példázatának igazságát, hiszen a mindennapi élet példáiból merített. Talán Jézust hallgatva nevetve gondolták el és értették meg azt, amit a túlképzett szív és szem – banalitása miatt – nem érthetett és nem láthatott meg, azaz Isten országának igazságát. Ha mi magunk talán csak keveset is, de értünk a szőlőtermesztéshez, akkor láthatjuk, mennyire helytálló Jézus példázata, és ez a végtelenül egyszerű hasonlat – mennyire banálisan – igaz ránk is, hiszen jó, értékes, tápláló gyümölcsöt csakis akkor tudunk teremni, ha Istennel és Istenben maradunk, mert ahogy mondja az Úr, „hisz nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
A hozzáértők szerint ahhoz, hogy a szőlő teremjen, először is fontos a talaj, valamint az elhelyezés (napos, meleg, szélvédett hely), és emiatt talán nem is kell aggódnunk, hiszen mivel az Atya bő termést szeretne általunk is, ezért bárhol is legyünk – ha Jézusban vagyunk –, a helyünkön vagyunk. Mivel a jó termés a gondoskodással kezdődik, ezért hinnünk kell abban, hogy a mennyei Atya mindent előkészített Jézusban ahhoz, hogy jó termést hozzunk. Fontos tudnunk, hogy – a hozzáértők szerint – a tavaszi hajtás elárulja az őszi termést, hiszen az erőteljes hajtások arról árulkodnak, hogy a tőke egészséges. Életünk hajtásai, rezdülései, hogy hogyan vagyunk jelen Isten és mások számára, elárulják, hogy életünk Istennel és Istenben van-e. Ahogyan a szőlőműves megválogatja a hajtásokat, úgy nekünk is hasonlóan kell tennünk. Mindaz, ami nem segíti az életet, azt engednünk kell, hogy Isten eltávolítsa életünkből, és néha nekünk is meg kell ezt tenni. Ezek mellett még említhetnénk a kötözést, a csonkázást, a levelezést, amelyek mind azt szolgálják, hogy a szőlővesszők teremni tudjanak, és ne egymást akadályozva vagy eltakarva akarjanak boldogulni, hanem Krisztusban és Krisztussal. A termés mindig árulkodik a szőlőfajtáról, a tőkéről, amelyen növekedett, és a szőlőművesről, aki gondozta…
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/17-es számában.
