† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Húsvét második vasárnapját az irgalmasság vasárnapjának is nevezzük, amelyet Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű enciklikája által hirdetett meg, és amelyben kiemeli, „az irgalmasság nem számolja fel az igazságosságot, hanem felülmúlja azt”. Enciklikájában rámutat az irgalom és az igazságosság mély összefüggésére, hangsúlyozva, hogy az igazi irgalom az igazságosság legmélyebb forrása. Az Isten nélküli emberi igazságosság az ember tagadásához, rabszolgarendszerhez, a személy méltóságának tagadásához vezet. Az egyház arra kapott meghívást, hogy az irgalmasságot a szeretetben megvalósuló igazságosság legmagasabb rendű formájaként hirdesse.
Az irgalom héberül rahamim, ami a rehem szóra vezethető vissza, amelynek jelentése anyaméh, anyaöl; a görög eleos és a latin misericordia is hasonló mélységű gazdagsággal bír. Mégis talán az anyaméh képe sokkalta megragadóbb, hiszen benne találjuk az életigenlést, a szerető gondoskodást, a bizalommal és biztonsággal teli létállapotot. De az anyaöl képe is igen sokatmondó, hiszen amikor Isten irgalmaz, akkor úgy tesz, mint egy édesanya, aki kezébe veszi gyerekét. S talán a húsvét öröme, a feltámadás hite itt találkozik az irgalommal, amely Istennek lételve, úgyis mondhatjuk, hogy az irgalom és a feltámadás kéz a kézben jár egymással. Nagyon szépen fogalmazza meg ezt Richard Rohr a Halhatatlan gyémánt című könyvében az irgalomról: „Isten élete és szeretete árad keresztül rajtunk abban a pillanatban, hogy ezt mi megengedjük neki.”
Keresztény életünkben, mindennapi Krisztus-követésünkben nekünk is újra fel kell fedeznünk az irgalmas Isten emberszeretetét, a feltámadt Krisztus örömhírét, aki bennünket is arra sarkall, hogy megéljük és hirdessük az újrakezdés, a kiengesztelődés, az irgalmas szeretet nagy ajándékát. Mert valahányszor, amikor elfogadjuk és továbbadjuk, amikor elhisszük és megéljük ezt, akkor a feltámadás hiteles tanúivá és hirdetőivé válunk. Ehhez azonban szükségszerűen hozzátartozik annak beismerése, hogy mi is szüntelenül rászorulunk Isten minket letaglózó irgalmára, amelyet nem von meg tőlünk sem. Mivel az irgalom logikája azt követeli meg tőlünk, hogy mi is hasonlóan tegyünk jártunkban-keltünkben, élő vízforrássá váljunk a tikkasztó helyzetekben mások számára. Hasonlóan vélekedik Ferenc pápa is, aki azt mondja, „minél jobban befogadjuk az Atya szeretetét, annál jobban szeretünk. Az irgalmasság nem egy dimenzió a sok közül, hanem maga a keresztény élet magva. Irgalmasság nélkül nincs kereszténység. Ha a mi kereszténységünk nem az irgalmassághoz vezet, akkor eltévedtünk, mert ez minden lelki út egyedüli célja; a szeretet egyik legszebb gyümölcse.” Rajtunk áll és tőlünk függ, hogy melyik utat választjuk.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/14-es számában.
