Az Úr húsvétjának ikonográfiai ábrázolása: kiszabadította a halál és a bűn fogságában sínylődőket

0
500
Az Anasztaszisz-Feltámadás ikon az isztambuli Chora, Szent Üdvözítő templomának mellék-kápolnájából, 1315 körül

Vértesaljai László SJ elmélkedése húsvéthétfőre

Az Isten Fia feltámadásának, miként születésének nincs szemtanúja: az anya szüli a gyermekét, az Atya kiszólítja a sírba nyugvó Fiát. Mindkét misztérium a rákövetkező eseményekből, az újszülött és az újjászületett feltámadott megjelenéseiből lesz hozzáférhető és befogadható a hívő ember számára. Mindkét esemény az átlépés természetfölötti csodája, ezért „igazán csak a szív érti”.

Az apostoli hitvallásunk húsvét titkáról kezdettől fogva vallja: „az Úr Jézus szenvedett, megfeszítették, meghalt, eltemették és alászállt a poklokra”. Ezt az ősi hittételt minden keresztény egyház elfogadja, így nagy közös kincse a hitünknek. Az Úr pokolra-szállása az Isten Fia halála misztériumához tartozik, de már húsvét, a feltámadás fényében.
Így tekint rá az egész keleti hagyomány, a Szentföld, a szír, a kopt, az örmény és a görög ortodox kereszténység. Olyannyira fontos ez a mozzanat, hogy Krisztus feltámadásának kettős ábrázolásából az egyik éppen a föltámadott alászállása, míg a másik esemény a kenetvivő asszonyok tapasztalata az üres sírnál.

Jézus maga többször is megjövendölte szenvedését, halálát és feltámadását, de pokolra szállásáról nem szólt, igaz közvetve utalást tett rá, amikor magára vette Jónás próféta jelét. Máté evangéliuma szerint, amikor az Úrtól jelet kérnek, ő így válaszol: „Ez nemzedék jelet kíván, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,40). Ismétlem, a „föld szívében”, mely szavak görögül és latinul is jól ismertek: „En té kardia tész gész” és „in corde terrae”. Pontosan ide, a föld szívébe, a sötét földalatti valóságba helyezi el a keleti ikonográfia nemcsak Jézus alászállását, hanem születését is. Mindkettő a föld méhében, bibliás szóval, a föld szívében történik. Erre utal Pál szava az efeusiakhoz írt levélben, melyet éppen itt Rómában, a Mamertinus börtönének sötét fogságban írt: „Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt az alsó földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget”.

„Magával vitte a foglyokat, a föld szívéből” – értette Kelet egyháza és így ünnepelte a húsvétot, majd ennek alapján ábrázolta az Üdvözítő feltámadását. Föltámadása a sírban történik és persze nem a halott Krisztus száll alá, hanem a föltámadott Úr. Valójában győzelmi menet ez, egyfajta „triumfus”, hiszen az ikonfestő az Urat a dicsőség csillaghímes mandorlájával veszi körül és ragyogó fehér ruhába öltözteti, mint a Tábor-hegyi színeváltozásakor. Fölszakad a föld kérge, megnyílik sötéten tátongó szíve, szakadnak és pattannak a bilincsek, a béklyók és zárak darabokra szakadva a mélybe hullanak, a kísértő, az alvilág ura, a Hadész megkötözve hever, mert eljött a szabadító. Energikus, határozott léptekkel új Mózes érkezik, aki erős kézzel kivezeti a népét, immár nem a „szolgaság házából”, hanem a halálból, a bűn sötétségéből. Az Idők Ura lép az időben elsőkhöz, az ősszülőkhöz, akik kilépnek megnyílt sírjukból és kezüket könyörögve-kérlelőleg az Úrnak nyújtják. A Küriosz pedig megragadja a kezüket és ez a megragadás alapvető jelentőségű. Nem kézen fogja őket, hanem csuklójukat ragadja meg az Úr erős keze.

Még pontosabban az ősszülőket pulzusuknál fogva érinti meg és ezzel az érintéssel „leheli beléjük” újból az élet új leheletét. A föltámadott feltámasztja a korábban elhunytakat és kivezeti őket a sírjukból. Hatalmas és méltóságteljes szakállával Ádám úgy jelenik meg, mint az Idők öregje, a régi Ádám az új Ádám előtt. A két Ádám, akik korábban eggyé lettek a halálnak hasonlóságában, most eggyé lesznek a dicsőségben, ahová az Úr beemeli az ősatyát. Szír Szent Efrém hallani véli az Úr szavát és himnuszban meg is verseli: „Jöjj hát ki házad fogságából én képmásam és én hasonlatosságom!”. A föltámadt Úr jobbjával Ádámot, baljával az ősanya Évát vezeti ki az alvilágból. Éva vörös ruhát visel, ami a test színe, de mivel a fölből vétetett, így a föld színe is, mivel Éva az összes élőlény anyja. Melito, szárdeszi püspök így foglalja össze a megváltás nagy eseményét: „Sok mindent megjövendöltek a próféták húsvét misztériumáról: ami maga Krisztus, akinek dicsőség legyen örökkön-örökké! Ámen. Az égből a földre jött a szenvedő emberért; az emberi természetet magára vette a Szűz méhében, és emberként jelent meg; szenvedésre alkalmas testében magára vállalta a szenvedő ember szenvedését, megsemmisítette a testi szenvedéseket, halhatatlan lelkével pedig megölte az ember-gyilkos halált.”

Az ikon felső részén angyalok kara zeng dicséretet, egészen pontosan az Akathisztosz himnusz tizenkettedik versét, mely a bűn okozta adósságlevelünk eltörléséről szól, amit a föltámadt Úr a baljában tart. Az Istenanyát köszöntő ének valójában a Fiáról szól: „Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese! Kinek Fia az embernek minden adósságát elengedte, hogy a régi adósság helyett kegyelmet adjon, önmaga alászállott azokhoz, kik a kegyelemtől elestek, és széttépvén az adóslevelet, ezt az éneket hallja mindenkitől: Alleluja, alleluja, alleluja!”

A keleti egyház húsvéti ikonjának felirata: „Hé Anasztaszisz”, a feltámadás. Krisztus nem sírból lép ki, hanem „halottak közül”, ek nekrón. Kézen fogva vezeti az egész emberiséget az ő Atyjához. Beteljesülnek az ígéretek, köztük a Nikodémusnak éjszaka mondott szó: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. Köszönjük, Urunk, hogy hűséges vagy és kérünk, add meg annak az örömét, hogy teljes szívvel tudjunk rácsodálkozni a megváltott életünkre, amit Fiad szerzett számunkra, szenvedésével, halálával és a bűn, a halál fogságából szabadító feltámadásával! Ámen!

Forrás: Vatican News