Ha életemről kellene most leltárt készítenem, mi kerülne bele? A marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz Kármel nővéreinek húsvét előtti gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal.
„Jézus minden cselekedete valóban dicsekvése a katolikus Egyháznak, a Kereszt azonban dicsekvéseinek dicsekvése. Ezt tudva, mondja Pál: Távol legyen azonban, hogy mással dicsekedjek, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével (Gal 6,14) (…) Ne szégyelljük tehát az Üdvözítő keresztjét, sőt inkább dicsekedjünk vele. A keresztről szóló tanítás a zsidóknak botrány, a pogányoknak meg esztelenség, nekünk azonban az üdvösség (1Kor 1,23), és bolondság azoknak, akik elkárhoznak, nekünk, megváltottaknak azonban Isten ereje. (…) Ha valaki nem hisz a Megfeszített erejében, figyelje csak meg a démonokat! Ha valaki nem hisz a szavaknak, az higgyen a látható tényeknek. Világszerte sokakat feszítettek keresztre, de azok közül egytől sem rettegnek a démonok. De már akkor megrettennek, amikor látják az értünk keresztre feszített Krisztus keresztjének jelét. (…) Vallom a keresztet, mert biztos vagyok a feltámadásban!” ‒ írja Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító.
Elborzadva gondolok a szerencsétlen emberekre, akik a keresztre feszítés szörnyű munkáját végezték. Nem jószántukból, hanem parancsra: katonák voltak… Lelkiismeretüket azonban sárba kellett tiporniuk hozzá. Vagy már annyira eldurvultak, hogy egy-egy ilyen feladat mit sem számított nekik? Tény az, hogy a filmekben mindahányszor részegeknek mutatják őket… Nem csoda, ha az Úr Jézus imádkozott értük. De gondoljunk bele: ma is vannak, akik kénytelenek vagy éppenséggel készek hasonló tettet véghezvinni! Alantas, emberségüket mélyen megalázó, emberségből kivetkőztető cselekedetet!… A társadalom söpredékének tartjuk őket… Nyomorultak! Imádkozzunk, engeszteljünk értük!… De miben különböznek tőlük azok, akiket a jobb megélhetés, a társadalmi előrehaladás vágya vagy egyéb önös érdek lelkiismertükkel ellenkező kompromisszumokba sodor?… Hát én?… Én állom a hasonló kísértést?
Nagyböjti utunk a szeretet útja. Erről így ír a kármelita Marcell atya: „Mi az én földi életem célja? A szeretet. Miért? Mert a szeretet az Isten! S hogyan bizonyítom, hogy szeretem őt? Ha szeretem embertestvéreimet. Tehát csupa szeretet legyen az életem!” De földi életünk sok nehézsége, kísértése közepette nem is olyan könnyű a szeretet útján járni. Ebben segít a bizalom és a lelki gyermekség lelkülete. Ezt hogyan élte meg Marcell atya? „A gyermekség lelkületével mindent elérhetek, mindent keresztülviszek, s mindenen felülemelkedem, minden nehézséget legyőzök, minden rám szakadt próbát átvészelek, minden alól, ami rám omlik, kibújok. Miért? Mert gyermek vagyok.” Mindez nem más, mint amit az Úr Jézus is ajánl az evangéliumban: „Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt18,3). Kis Szent Teréz minden barátjának jó utat kívánok a mennyek országába.
Többször hallottam a kereskedelemben dolgozóktól, mily izgalommal jár egy leltárkészítés. Ha az életemről kellene most leltárt készítenem, számot adnom, bizonyára bennem is ott lenne a kérdés: „Mitévő legyek?” (Lk 16,3), hiszen tudom, hogy nagyon sok a tartozásom, adósságom. Egy hang azt suttogja bennem: Ne félj!„Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből!”, a BÁRÁNY, ISTEN BÁRÁNYA, aki „megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.” (Kol 2, 13-14) Egy valamit mégiscsak tehetek. Azt mondja Szent János a Jelenések könyvében, hogy „Boldog, aki megmossa ruháját a Bárány vérében!” (22,14). Ez a vér földünkre hullva megszentelte azt, „hathatósabban kiált, mint Ábelé”(Zsid 12,24)… Nap mint nap megmoshatom beszennyeződött ruhámat Jézus drága vérében (,,leltárom”- Jézusnak értem hullott minden csepp vére), kérhetem ennek a vérnek a szabadító, életet adó erejét az életemre, szeretteim életére, mindazokra, akik hátat fordítottak Istennek, az egész világra… Leborulhatok és imádhatom őt, bízva ennek a vérnek megszentelő erejében, győzelmében. Ez a győzelem legyen a mi hitünk, örömünk, békénk forrása!
Egy örök életre szóló kapcsolat. Színed előtt állok Uram, s te látsz engem. Most nem rólam van szó, hanem rólad! A kereszted magasából más szemmel nézel engem, mert benned van az a fájdalom is, amit értem szenvedtél. Ez a tett mindent felülmúl. Nem tudja eltakarni semmi ezt a tettet! Ragyogó fényessége bevilágít mindent, ettől jobban süt a nap, ettől fényesebben ragyognak a csillagok az égen! Ettől ragyogóbbak a természet szépségei, ettől zöldebb a természet, ettől virágzanak szebben, ettől ontják illatukat a virágok. Ettől szól szebben a zene. Ettől lesz szebb minden, amit az ember szemlél. Feltámadásod öröme sok mosoly alapja. A te győzelmed a mi győzelmünk is benned! Minden szívből jövő mosoly a te győzelmed bennünk is. Ez az értéke minden szeretetkapcsolatnak mely az örök életet hordozza magában. Egy örök életre szóló kapcsolat.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda…” (Jn 3,16). Úgy szerette a Fiú a világot, hogy önmagát adta oda… Úgy szereti a Szentlélek a világot, hogy állandóan emlékeztet bennünket arra, hogy az Isten szeretet, csak szeretet és semmi más, hogy csak a szeretetet tud igazán győzelmet aratni, s hogy legvégül mindenek ellenére mégis csak a szeretetet fog diadalt ülni… A szeretet győzelmét ünnepeljük minden húsvétkor, a szeretet végső győzelmén ujjongjuk már most, hiszen ennek igazsága átélhető számunkra apró hétköznapi dolgainkban.
„Mit láttál, szent asszony, a sírnál? Sírnak ürességét, Krisztus dicsőségét…” Legyen sok ilyen élményünk a hétköznapjainkban!
Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott szent húsvéti ünnepeket,
Katalin nővér és a Kis Szent Teréz Kármel nővérei
Fotó: sistersofcarmel
