Látott már autót szemből, amelyik mintha mosolyogna? A szemként értelmezett fényszórók között a hűtőrács mintha nevető vagy éppen morcos, szomorú arcra hasonlítana. A Hold krátereiben, a függöny mintázatában, egy fa lombkoronájában is képes felfedezni emberi arcokat? A szaknyelvben pareidoliának nevezik a jelenséget, ami az észlelés azon hajlamát jelöli, amikor bizonytalan és véletlenszerű ingereket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Az illuzórikus érzet a felelős azért, hogy a felhőkbe állatok alakját látjuk, és úton-útfélen arcokat fedezünk fel a rendezetlen mintázatokban.
A nők világimanapjáról szóló gondolatmenetében írta Bodó Márta, hogy a palesztin nők arra buzdítják a világot, hogy a szembenálló félért is könyörögjünk, rá áldást mondjunk. A Közel-Keleten ismételten egymás vérét ontják, és immár több mint két éve az orosz–ukrán háború szörnyűsége is növeli a világ fájdalmát, szenvedését. A háború az emberi lét legkegyetlenebb állapota, ahol az erőszak nem ismer határokat. Bár a háború látszólag katonai ügy, amit katonák vívnak, a háborút rendszerint politikusok, vezetők indítják. És bár a legtöbb esetben nem az egyes katona dönt a háború elindításáról, annak folytatásáról, mégis ő az, aki az életét viszi vásárra, és ő az, aki más emberek életét oltja ki. Miközben az ellenfélhez tartozó egyéneket, személyeket emberi voltukból teljesen kivetkőztetve, lemeztelenítve halálba küldik a harcoló katonák, maguk is torzulást szenvednek. A háború az emberi életekben és a különböző javakban mérhetetlen pusztítást visz végbe, mégis az emberi léthez láncolva beárnyékolja az egész történelmet. Elhivatottságból vagy kényszerből, szabad döntése nyomán vagy felettesei utasítására a katona a csatatéren, amikor szemtől szembe néz az ellenséggel, nem ismeri fel a másik arcában az embert, nem ismeri fel az abban megbújó istenarcot.
A pareidolia kifejezés a görög „para”, azaz „valamin túli”, ebben a kontextusban „rendellenes”, és az „eidolon”, azaz „kép”, „forma” szavakból származik. A pareidolia során a valós képet valami plusz fantáziaképpel egészítjük ki. A rendellenes mégis inkább az, amikor másokat megfosztunk az arcuktól, s ezzel együtt az életüktől. A rendellenes az, amikor a katona a harckocsiba képes emberi arcot belelátni, de a valódi arccal rendelkező emberben nem képes felfedezni az embert. A rendellenes az, amikor a felhőben arcokat látunk, de a másik emberben nem fedezzük fel a benne rejlő istenarcot.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/10-es számában.
