Megszentelődni abban, amiben vagy, ahol élsz, amivel foglalkozol, akik közt a napjaidat töltöd. Családod, barátaid, iskolatársaid, munkatársaid, szomszédaid, utastársaid körében szeretettel és tudatosan arra törekedni, hogy a szerető Isten akaratából vagy az, aki vagy, ott, ahol vagy, és foglalkozol azzal, ami rád méretett. A napnak minden öröme és nehézsége pontosan rád van szabva. Keresztségi megszenteltségünkből fakad, hogy egész létünkkel Krisztushoz tartozunk és hozzá válunk hasonlóvá.
A Piarista Nővérek Kongregációja számára Boldog Celestina Donati Celestino Zini piarista atyával együtt készítette el azt a szabálygyűjteményt, amely megadja a szerzetesi közösség kereteit, megfogalmazza, hogy a piarista nővér hogyan törekszik megvalósítani Krisztushoz tartozását. Az elmélyült istenkapcsolatból született Konstitúció nem csupán egy porosodó polc kelléke. Hasznos lelki útmutatónkká válhat, ha elég bátrak vagyunk követni.
Arra bátorít mindjárt az első fejezetben, hogy kérjünk Istentől, imádkozzunk azért, hogy megérthessük és megéljük annak az örömét, hogy Isten maga hívott meg mindnyájunkat sok csodás és nehéz dologra. Imádkozzam azért a tapasztalatért, hogy megéljem meghívottságom valódiságát, egyediségét, pótolhatatlanságát. S ha voltam elég bátor ezt kérni Istentől, és rá mertem tekinteni erre a tapasztalatra, akkor ezzel többet tettem, mint sok hasznos cselekedettel üres lélekkel. Csak ezután tud megvalósulni az Istenben megszentelődött élethez való hűség. Tettek: gyomlálás a kertben, kávéfőzés, adatlap kitöltése, tanítás, amelyekben kibontakozik az Istennel való találkozás élménye.
Érdemes időt, figyelmet szánni annak türelmes emlékezetünkbe idézésére, hogy miként is fogalmazódik meg bennünk a mennyei Atya jósága. Mit mond most, ezen a nagyböjtön a számomra, bízom az ő gondviselésében, és teljesíteni akarom az akaratát. S minden tettemben, amit végrehajtok, az örömteli kitartásra törekszem? Krisztus, akit hozzánk küldött az Atya, hogy őt szeressük, hallgassuk, kövessük, szegény, tiszta és engedelmes. Örömteli vágyakozással igyekszem megélni a szegénységet, tisztaságot és az engedelmességet?
A piarista istenszeretetnek meghatározó vonása, hogy megöleli és megáldja a gyermekeket. Mielőtt kérdeznék, mondanék valami hasznosat, főznék, mosnék vagy vásárolnék neki, kitárom a karjaimat – felfedem előtte az én szívemet –, és minden bátorságommal átölelem – az övét. Utána kérem Isten kegyelmét a számára, amit saját eszközeimmel továbbítok is felé. Azok felé, akiket Isten személyesen rám bízott.
Az Oltáriszentség tisztelete a szentségimádás által lassan, talán nehézkesen, megtanít új nyelven érteni és beszélni. Maga Isten lesz a nyelvi tanítómesterem, és segítségével képessé válok hallgatni az örök Bölcsességet. Ekkor már nincs visszaút, nem tudok és nem is akarok már csak és kizárólag evilági körülmények, testi megtapasztalások, társadalmi, gazdasági vagy művészeti szempontok szerint reagálni az engem ért élményekre, meghozni a döntéseimet. Láthatatlanul, érthetetlenül, de biztosan utat talál Isten dimenziója az én valóságos életemben is. Szárba szökken fogékonyságom a Lélek indításaira, amely által növekedni fogok a szeretetben, a szeretet ugyanis minden más erénynek az alapja.
Lényegre törő összefoglalásában a Konstitúció Máriához, Isten anyjához és első nevelőjéhez vezet. Tekintsünk rá, ismerkedjünk meg azokkal a tulajdonságokkal, amelyek a sajátjai voltak, hogy aztán követhessük őt. Ne elégedjünk meg azzal, hogy ismerős az alakja, hallottuk már azokat a jelzőket, amiket a személyéhez kapcsol az egyház. Törekedjünk megérteni, mit jelent ma, az én életemben a teljes odaadás, alázat, szerénység, okosság, hallgatás. Akarom-e és hogyan akarom utánozni őt?
Nem kevesebbről akar meggyőzni bennünket, mint hogy szenvedélyes szeretettel szeressük Jézust, akit úgy ismertünk meg, hogy teljesen értünk adta önmagát a kereszt és az eucharisztia által. Ne adjuk oda kevesebbért még egy-egy mosolyunkat, szavunkat, tettünket sem, nemhogy az életünket, csakis egy teljes szívvel megélt szeretetért lángoló szeretettel viszonozva azt. Az a dimenzió, amit Istenre való odafigyelésünk megnyit az életünkben, olyan értékekkel kapcsolja azt össze – széles látkör, valóság iránti nyitottság, társadalmi problémák érzékelése és megértése, a kultúra és a dolgos élet megbecsülése, bátorság és eltökéltség –, amelyek Isten dicsőségének szikráiként indulnak útjukra. Így kezd kibontakozni keresztségi megszenteltségünk, és egész létünkkel Krisztushoz fogunk tartozni és hozzá válunk hasonlóvá.
Útra való kérdések:
- Tisztában vagyok vele, hogy a mennyei Atya jó?
- Mit mond most, ezen a nagyböjtön a számomra az,hogy bízom az ő gondviselésében, és teljesíteni akarom az ő akaratát?
- Örömteli vágyakozással igyekszem teljesíteni Isten akaratát?
Tóth Borbála SchP
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/9-es számában.
