Líceumi éveimet a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban töltöttem, ahol a tudáson kívül lelkiekben is gazdagodtunk. Az adventi és a nagyböjti időszak mindig különleges volt, hiszen a mindennapjainkban megérezhettük, hogy ezek másféle hétköznapok, van valami különleges benne, valamire készülünk. Több évig főministráns voltam a nagyváradi Szent Katalin-telepi plébániatemplomban, ezért mondhatom, hogy nem volt nehéz dolgom a nagyböjt megélésében, úgymond „csak sodródtam az árral”.
Ministránsként megtanultam, hogy akkor kapunk életre szóló ajándékokat, ha önmagunkból adunk. Gyerekként önmagunkból adtunk a passió előadása által. Fiatalként idén is szervezek Láthatatlan színházat a nagyböjti időszakban plébániánk hívei számára és nem csak, hiszen tavaly még Görgényüvegcsűrre is eljutottunk ezzel a különleges lelki ajándékkal. Mint önkéntes, projektet vezetek Böjte Csaba ferences szerzetes egyik gyermekotthonánál, ezért az ott élő fiatalokkal ifjúsági keresztúttal szeretnénk megérezni és megérkezni a húsvéti misztériumba, segítve ebben híveinket is.
Sokan tudják, hogy nem vagyok az evés nagymestere, és túlságosan állatszerető vagyok, éppen ezért nem nagy lemondás számomra, hogy a két szigorú böjti napot megtartsam, vagy a nagyböjt péntekeit, hiszen minden pénteken megteszem ezt. A nagyböjti időben megpróbálok kicsit lelassítani, megállni és az igazi értékekre összpontosítani. Tudatosabban élem meg a mindennapokban az Istennel való kapcsolatomat, hamarabb átadom az irányítást a Teremtőnek. Számomra a böjtölés a bizonyos énidő csökkentéséről, lemondásáról szól, jobban figyelek szeretteimre, embertársaimra és nem utolsósorban a Teremtőre.
A nagyböjti időszak teret ad az igazi szeretet megfogalmazására, hiszen a Megváltó feltétel nélküli szeretettel járta végig értünk a keresztútját. Leckét ad ahhoz, hogyan érdemes élni és szeretni. Napjainkban fiatalként nehéz megélni azt az igazi, mély, feltétel nélküli szeretetet. Sokszor előfordul, hogy nem azért szeretünk eszeveszettül valakit, amilyen ő önmaga, a hibáival együtt is, hanem leragadunk a lényegtelen dolgoknál: milyen autója van, mennyi pénz van a számláján, milyen körökben mozog, vagy miből tudunk hasznot húzni. Ezáltal meggyalázzuk a nagybetűs szeretetet. Sokszor, ha szeretünk valakit, szívecskéket firkálunk a füzetünk szélére, szívet hajtogatunk anyák napjára, tehát a szeretetet összekötjük a szívvel. Azt a bizonyos rózsaszín ködöt, amikor elvakultan rajongunk valakiért, talán szimbolizálja, de Isten szeretetét nem. Isten pontosan látja minden tévedésünk, hibánk, baklövésünk, tehát nem vakon szeret, hanem feltétel nélkül. Az isteni szeretet igazi szimbóluma a kereszt, hiszen a Megváltó nem félt életét sem adni érted, értem, értünk, hiába tapicskolunk a bűnben. A nagybetűs szeretet nem fél áldozatokat hozni, és akkor is tud szeretni, sőt még jobban szeretni, ha látja társa hibáit. „A szeretet él, mindent túlél” – mondja Gyökössy Endre.
Gyarmati Noémi, a Páli Szent Vince Társaság ifjúsági tagozatának elnöke
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/7-es számában az Önmagad szeretetével, a lemondásokból gyűjtött újult erővel fordulj mások felé is, Testi és lelki egészségünk harmóniája nagyböjti időben című összeállítás részeként.
