Nyolcvanöt éve, 1939. február 12-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban szentelték püspökké Márton Áront. Gyulafehérváron 1939. március 31-én keltezett püspöki beköszönő beszéde részletével emlékezünk.
Szent Márton püspök szavaival kezdem: ,,Domine, si adhuc populo tuo sum necessarius, non recuso laborem”; Uram, ha néped számára még szükséges vagyok, nem utasítom el, vállalom a munkát. Ezzel a mélységes alázattal és megadással hajtom meg fejemet én is Isten akarata előtt. ,,Non vos me elegistis, sed ego elegi vos”. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket (Jn 15,16). S ha tetszett szent Fölségének, hogy igénytelen személyemet hívja meg az egyházmegye élére, alázattal követem hívó szavát, és szívvel-lélekkel felajánlom minden erőmet a reám tett feladatok szolgálatára.
Kinevezésem szent karácsony előestjéről van keltezve, s a karácsonyi angyalok szózatával jövök és köszöntelek titeket: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek. Az angyali szózatban küldetésem tartalma is benne van. Isten dicsőségéért és a lelkek békéjéért kell dolgoznom. Ez a püspök feladata, s Istenben boldogult Szentatyánk is, aki a világegyház minden részét éber gonddal figyelte, mintha külön utasítást akart volna adni számomra, amikor arra méltatott, hogy éppen a szent híradás napján bízzon meg az egyházmegye vezetésével. Mintha figyelmeztetni akart volna ezzel is, hogy jól vegyem szemügyre a körülményeket, mérjem fel a helyzetet és nézzek szembe a való tényekkel, de terveimet állítsam a megváltó szent éj sugárzatába, s a csüggedtség napjaiban is a Krisztus eljövetelében nyert hit, bizalom és öröm erejében törhetetlen bizalommal hirdessem: Dicsőség az Istennek és békesség az embereknek.
Az út, amelyen indulok, nem járatlan és nem pusztába vesző. Apostolok jártak előttem, akik Isten lelkét, a kegyelmi élet szépségeit és a szeretet örömfakasztó erejét sugározták szét ezen a területen. Példájuk és serkentő buzgóságuk átformálta az egyházmegye lelki arculatát, az egykori vallási közömbösség hervasztó fagyát a lelki elmélyülés melegsége váltotta fel. Ősz püspökünk az Eucharisztia gazdag erőforrásait nyitotta meg, annak sugárzatába állítva elsősorban az ifjúságot, hogy a Krisztussal való életközösségben testben és lélekben egészséges, gondolkodásban és érzületben tiszta nemzedék nevelődjék jövőnk számára. Utódja, akit Isten váratlanul elvett tőlünk, az ő munkáját akarta tovább vinni. Mélységes hálával és tisztelettel gondolok mindkettőjükre. Nyomukba lépni nem tudok, de emléküket a kegyelet és szeretet hervadatlan virágaival veszem körül, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy eredményekben gazdag apostoli munkát útmutatásuk nyomán tehetségem szerint folytassam.
