† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29–39
Nem kell világégést átélnünk ahhoz, hogy tudjuk, mit jelent a szorongatott helyzet. Nem szükséges, hogy természeti katasztrófa részesei legyünk ahhoz, hogy érezzük, mit jelent a kiszolgáltatott állapot. Sok élethelyzet és megannyi nehézség tarkítja életünket, de talán a legfájdalmasabbak közé azok tartoznak, amelyek közvetlenül szeretteinket, a számunkra fontos személyeket érintik. Valljuk be őszintén, megpróbáló helyzetből és időszakból bőven akad személyes és közösségi életünkben egyaránt, hiszen emberlétünkhöz szükségszerűen mind hozzátartoznak. Sokszor, sok esetben nem vagyunk felkészülve ezekre, különösen igaz ez a betegségek vagy a mindennapi élet nehézségei kapcsán is, amelyek alól a Krisztus-követés nem mentesít. Mégis gyakran az a téves elgondolás él sokakban, amit Antonio Spadaro jezsuita szerzetes a La Civiltà Cattolica folyóiratban a „jólét evangéliuma”, illetve a „bőség-teológia” néven említ. Ez a „jólét evangéliuma”, valamint a „bőség-teológia” azon a felvetésen alapszik, miszerint aki hűen követi Istent, vagyis „igaz”, azzal csak „jó dolgok” történnek – siker, anyagi gyarapodás, társadalmi pozíció –, amelyek Isten áldásaiként értelmezendők. Eközben pedig a megpróbáltatás vagy a nehézség elkerüli, nem úgy, mint a „bűnöst”. Ennek a teológiai áramlatnak ma is sok követője van, hiszen egyfajta gyermeteg hitből forrásozik, amely éretlenségéből fakadóan olyan, mint a „széltől lengetett nádszál” (Mt 11,7). Ebből adódóan pedig nélkülözi a hit személyes dimenzióit, mivel az adott élethelyzet és nem a kapcsolat határozza meg azt.
Ellenben a felnőtt, érett keresztény hit – XVI. Benedek pápa szerint – „nem a divatirányzatokat és újdonságokat követi, az érett felnőtt hit a Krisztus iránti mély barátságban gyökerezik”. Mert aki valóban találkozik Krisztussal, annak minden más – siker, anyagi gyarapodás, társadalmi pozíció – „szemét”, ahogy Szent Pál apostol mondja a filippiekhez írt levélben. Mert többé nem ezek határoznak, hanem csakis a Jézussal megélt életegység, amely nem függ a külső körülményektől. Nagyon szépen fogalmazza meg ezt Gondos-Grünhut László Szeretet és lét című művében: „Isten azonban szenved és küzd minden lélekért, egy léleknek sem szabad elvesznie, mert éppen a lélek az, aki a személyes egyszeriségében és megismételhetetlenségében Isten számára pótolhatatlan. Isten szeretetből adódó szenvedése a lelkekért, küzdelme a megmentésükért az a kereszt, amely a világtörténés legkomolyabb ismertetőjele.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/5-ös számában.
