Közel harminc éve, 1997 óta ünnepeljük a megszentelt élet világnapját, amely alkalommal megpróbáljuk kifejezni nagyrabecsülésünket és tiszteletünket, szeretetünket azon személyek iránt, akik egész életüket átadták Jézus Krisztusnak szerzetesi fogadalmuk által. Többször is faggattunk már szerzeteseket a hivatásukról, viszont a hívek közül keveseket kérdeztünk meg arról, hogy számukra mit jelent(ett) valamely rend, hogy látják ők a szerzeteseket, mit kaptak tőlük. Az alábbiakban Dallos Jolit kértük, idézze fel a piarista nővérekkel kapcsolatos élményeit.
A piarista nővérekkel 2005-ben kerültem kapcsolatba. Abban az évben kerültek Nagykárolyba. Akkor én még 13 éves kamasz leányzó voltam, néha ministráltam a Kalazanci Szent József-templomban, és egyik szentmisén nagy meglepetésemre az első padsorban ültek ők. Kíváncsi és érdeklődő kamaszként nem is tudtam elképzelni, hogy kik lehetnek és mivel foglalkoznak, azonban vettem a bátorságot, és megkérdeztem. Válaszuk abban az élethelyzetben mentőöv volt számomra. Így indult az ismerkedésünk, és nem sokkal később az első lakó lehettem az általuk megnyitott családi típusú gyermekotthonban Nagykárolyban. Számomra szimpatikus a következő ókori római mondás, miszerint „Ép testben ép lélek”. A piarista nővérek rendjétől megtapasztalhattam, hogy a lelki egészség nagyon sokat jelent, foglalkozni kell vele, ápolni kell. Az ott töltött évek során lehetőségem volt megfigyelni azt is, hogy az ima ereje képes gondoskodással, szeretettel ápolni a „megtört”, „meggyötört” gyermekek lelkét.
Minden életkornak megvannak a maga küzdelmei, „lelki vívódásai”. Évről évre lassan megtanultam a nővérektől, hogy az ima kapcsolatteremtés, meghitt, bizalmi beszélgetés is lehet Istennel, amikor bármikor bátran szerető gondoskodásába helyezhetjük magunkat. Amit ma fontosnak tartok még ezen kívül, az a gondolat, hozzáállás, hogy minden nap ajándék, amiért hálásak lehetünk. Most már távol élek tőlük, és ez némi akadályt állít a kapcsolattartás útjába, de a mindennapok forgatagában is gyakran eszembe jutnak a piarista nővérek, vagy gyakorlatba ültetem a tőlük tanultakat.
Dallos Joli
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap február 4-ei lapszámában.
