Pál József Csaba temesvári megyés püspök és Tamás József nyugalmazott segédpüspök volt a meghívott vendége a január 28-án megünnepelt Csíkpálfalvi templombúcsúnak. Az ünnep azért is rendkívüli, mert 75 évvel ezelőtt letartoztatása előtt szentelte fel Márton Áron püspök a templomot (a rendkívüli nehéz időkben Áron püspök csupán két templomot szentelhetett, egyik épp a csíkpálfalvi Szent Pál-templom). Az ünnep igazi találkozássá vált embernek az emberrel és embernek az Istennel.
A szentmise előtt Pál József Csaba temesvári püspök meglátogatta egykori iskoláját, ahol Fehér Ilona igazgatónő, Ferencz Csaba polgármester, Csíki Szabolcs plébános, az iskola tanárai és néhány diákja fogadta a főpásztort. Meghitt beszélgetésre és a múlt felidézésre került sor, amikor a püspök arra is kitért, hogy onnan indult a papi hivatása: „igaz, voltak tanárok, akik ellenezték, hogy pap legyek, de volt egy tanár, akiről nem tudtuk, hogy vallásos vagy sem, de azzal bátorított, bármi leszel: ember légy! Ez sokat jelentett, illetve ez volt az egyetlen bátorítás!” – emlékezett vissza a püspök. A főpásztor találkozott egykori osztálytársaival is, a találkozó örömben telt.
A nehézségek is könnyebbek Istennel – foglalható össze a szentmise üzenete. A püspök a prédikációban visszaemlékezett arra is, amikor lendületes fiatal papként elment a Bánságba lelkipásztori szolgálatot végezni: „Utólag, ha most visszatekintek, nehéz kellett volna legyen, de nem volt az, mert benne volt mindenben Jézus.” Ha képesek vagyunk magunkat teljes szívvel odaadni, akkor a nehézségek is könnyebbek Istennel, mondta a püspök a személyes életéből vett példákkal alátámasztva azt, párhuzamot állítva Szent Pál megtérésével és az utána következő eseményekkel az apostol életéből.
A szentmise végén a helyi plébános kiemelte „Pál József-Csaba temesvári püspök úr életét a szolgálat jellemzi. Ő nem hajlandó elfogadni, hogy árkok vagy éppen elválasztó falak legyenek ember és ember, nemzet és nemzet, világnézet és világnézet között – ezt ki is fejezte a 2019-ben ünnepelt fogadalmi búcsún Csíksomlyón. Miközben a pásztorbotot a kezébe fogja, nagy lendülettel éli az evangéliumot… Püspök atya arra ad példát, hogy nem szabad bezárkózni. Van átjárás felekezet és felekezet között, az egyházból ki lehet menni a világba, és a világból be lehet jönni az egyházba. Lelkiség és kultúra, hit és emberi jelenlét nem zárja ki egymást. Mindezt természetességgel és derűvel teszi.”
A közösség számára megtiszteltetés, hogy a püspök elfogadta a meghívást és a templombúcsút együtt ünnepelhették. Majd felcsendült a temesvári püspök jelmondata, melyet Puskás Attila (akkor resicabányai lelkipásztor, jelenleg segesvári plébános) kezdeményezésére Roșoagă Cristian és Cristea Mihály zongoraművész zenésített meg Resicabányán, abban a városban, ahol a püspök mint plébános Jézus Krisztust a város lakóinak középpontjába helyezte.
Serva eos in nomine Tuo! /Tartsd meg őket a te nevedben! (Jn 17,11).
Csíki Szabolcs
