† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatni. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr tővénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22–40
Akarva-akaratlanul életünk meghatározó pontja a családunk, hiszen innen indulunk el, itt szerezzük a legelső tapasztalatokat, élményeket, igazodási pontokat a mindennapok útvesztőihez. De ezen túl a családunk – ideális esetben – az a hely, ahol meg tudjuk élni a szeretetteljes elfogadás, a megajándékozottság-tudat és a bizalom nagy-nagy ajándékát, amelyből aztán töltekezünk és építkezünk. Ahogy XVI. Benedek pápa fogalmaz „a család a hozzánk legközelebb eső kórház, a gyerekeink első iskolája, és egyben a legjobb, legszebb öregek otthona is”.
A mai evangéliumban a Szent Család életének egyik fontos momentuma elevenedik fel előttünk, mégpedig Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban, ahová Mária és József viszi el az Urat. Ott az agg Simeon fogadja őket, aki megjövendöli „lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Mária és József az evangélium tanúsága szerint „ámulva”, más fordítás szerint „csodálattal” hallgatták a próféciát. Éppen ezért Szent Lukács evangéliumában Mária és József – Ferenc pápa szerint – az „Istenre figyelő élet” példaképei, akiktől mi is sokat tanulhatunk Krisztus-követésünkben. Amikor a Szent Családot ünnepeljük, egyben a Szentháromságra is tekintünk, hiszen ez annak az önmagát ajándékozó szeretetközösségnek a kifejeződése, amelyre szívünk-lelkünk legmélyén mindannyian vágyakozunk. Itt már megszűnik minden önzés, önérdek, magamutogatás, felszíneskedés, és csak a másikért és a másikkal vállalt szeretetközösség marad, ahol önmagát meghaladva jelenvalóvá válik az ingyenesség, a béke, az el- és befogadás, a „szeretni és szeretve lenni” életállapota. A Szent Család példája bennünket is bátorít, hogy keresztény életünkben mi is elsajátítsuk az Istenre figyelés művészetét, mert csak így érthetjük meg az Úr akaratát, csakis így tudjuk megélni az önajándékozás és ráhagyatkozás csodáját. Mert enélkül életünk beszűkül, Krisztus-követésünk pedig rideg formalizmusba süllyed, amely nem az életre vezet minket, ezzel pedig célt tévesztünk. Ferenc pápával mi is kérjük: „Názáreti Szent Család, tedd a mi családjainkat is a megélt közösség és az imádság helyévé, az evangélium hiteles iskolájává, kicsiny család-egyházzá! Názáreti Szent Család, add, hogy a családoknak ne kelljen többé megtapasztalniuk az erőszakot, a bezártságot, a megosztottságot; és akiket megbántottak vagy megbotránkoztattak, hamarosan megvigasztalódhassanak és meggyógyuljanak!”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/53-as számában.
