Idén ünnepeltük a kimagasló szerzetes pap, a Szent István királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány egyénisége – aki Kájoni János örököse volt a zene és ének művelésében – születésének 210. évfordulóját.
Simon Jukundián Csíkszentkirályon született 1813. április 29-én, tanulmányait a Ferenc-rendiek csíksomlyói gimnáziumában végezte. 1830-ban lépett a ferences rend tagjai közé. 1837-ben pappá szentelték, majd Désre küldték tanítónak, 1839–1840-ben Csíksomlyón tanított, majd Vajdahunyadon és Marosvásárhelyen. 1844–1848 között újra a csíksomlyói gimnázium tanára volt. Zenei tudását Bécsben tökéletesítette. Több erdélyi ferences rendházban töltött be házfőnöki tisztséget. 1852–1853-ban Szászvároson, 1854-ben Fogarason vikárius, 1856-ban Nagyszebenben házfőnök, majd Brassóban házfőnök és gimnáziumi tanár.
Életének jelentős szakaszát Csíksomlyón töltötte. Kilenc évig volt a csíksomlyói ferences rendház főnöke. Az Erdélyi Ferences Rendtartomány életében is jelentős szerepet töltött be, 1892-ig viselt valamilyen tisztséget a rendtartomány tanácsában, háromszor választották tartományfőnökké 1875 és 1883 között.
Simon Jukundián volt a csíksomlyói első erdélyi katolikus tanító- és kántorképző intézet alapító igazgatója. Kevesen tudják, hogy az elnyomás időszakában, az 1848-as szabadságharcot követően neki köszönhető, hogy az intézmény magyar maradhatott. 1880-ban a tanügy területén kifejtett tevékenységéért Királyi Lovagkereszttel tüntették ki, amelyet július 29-én ünnepség keretében vett át.
Szinte lehetetlen felsorolni, hogy zenetanárként, zenei íróként, kántorként mit és mennyit tett a katolikus – és nem csak – művelődés érdekében. Például adventre, az úrjövetre szerezte az Ébredj ember, mély álmodból; Harmatozd le nagy ég az igazat és jót című énekeket. Ugyanakkor gyönyörű karácsonyi opuszokkal is gyarapította a szentségi énekek sorát. Közülük közismertek és közkedveltek a Dicsőség mennyben az Istennek!; Az ige megtestesült Názáretben egyházi énekeink.
Gyakran járta Erdély bérces völgyeit, és ha egy-egy énekgyöngy ragadta meg, megmentette az enyészettől. 97 kedvelt dallamú éneket vett fel a nép ajkáról, és 133-at megújított. A Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk gyönyörű Mária-ének is az ő szerzeménye, akárcsak a Krisztus teste és szent vére című oltáriszentségi énekünk.
Kájoni szellemi örököseként szerkesztette az egyházi énekeskönyvet, költő és komponáló tehetsége átsegítette minden nehézségen. Tevékenysége jelentős helyet foglal el a 19. század erdélyi egyházi zenéjében.
Mindezzel egy időben több száz kántortanítót készített fel. Csíksomlyói tartózkodása alatt a kegytemplom orgonáját újjászereltette, renováltatta a kolostort és a templomot. 1883 és 1886 között Nagyszebenben volt a rendház főnöke, majd 1886 és 1892 között a kolozsváriban tartózkodott. Ezután visszahelyezték Nagyszebenbe, ott hunyt el néhány nappal 81. születésnapja előtt, 1894. április 22-én; halálos ágyán is feltérdelt és elénekelte a Lorettói litániát és az Antifónát.
Fodor György
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/53-as számában.
