Először mutatott be szentmisét Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán december 11-én, hétfőn este. A kari szentmisék sorában ez a rendkívüli alkalom előadással folytatódott a kar dísztermében, ahol a főpásztor az októberi XVI. rendkívüli püspöki szinóduson szerzett tapasztalatait osztotta meg a diákokkal és a kar tanáraival, valamint az érdeklődőkkel.
Kovács Gergely érsek rendszeresen részt vesz a kolozsvári egyetem katolikus egyházhoz kapcsolódó eseményein, legutóbb Arturo Sosa jezsuita általános elöljáró díszdoktorrá avatásán, a kar végzősöket búcsúztató szentmiséjén is jelen volt a Szent Mihály-templomban. Először mutatott be szentmisét a kar Szent Jeromos-kápolnájában, ahol a napi evangéliumból kiindulva adventi útmutatóul arról beszélt, minden bűn adósság, a világi hatóság előtt is. Bűnt csak Isten bocsáthat meg. Továbbgondolásra érdemes kérdéseket fogalmazott meg: „Én kihez tartozom a tömegben? Csak lelkesen hallgatom, vagy vállalok áldozatot is? Merek-e közelebb menni Jézushoz? Mást hozzá közelebb segíteni?” Majd a béna szemszögéből nézve pedig azt ajánlotta megfontolásra: „Mi mit kérünk Jézustól? Testi vagy lelki jót?” A béna semmit se kért, hanem teljesen ráhagyatkozott… A mi életünkben is jelentkeznek egyes helyzetekben bénulások. Vajon ezeknek mi lehet az oka? Ha esetleg a bűnök okozzák az elakadást, az adventi időszak alkalmas letenni e bűnöket.
A szentmise végén a karon tanuló cserkészek bejelentették, hogy elhozták az adventi lángot, ami a szentmise alatt is az oltár előtt lobogott, s ajánlották, hogy aki otthonába szeretné elvinni, tegye meg. Kovács Gergely érsek ajándékot is hozott a kar kápolnájának: egy kelyhet és miseruhákat ajánlott fel, hogy az itt tartott liturgiák még szebbek lehessenek.
A kar hallgatóiból álló énekkar Márton Szabolcs kántor-karnagy vezetésével az esztergomi graduáléből származó gregorián dallamot és adventi énekeket énekelt a szentmisén.
Rövid szünet után a kar dísztermében gyülekeztek az érdeklődők, köztük kolozsvári plébánosok, hogy meghallgassák a főpásztor beszámolóját a szinódusról. Kovács Gergely érsek adatokban gazdag, képekkel is illusztrált, hangulatos és érdekes előadásban ismertette a tapasztaltakat, az információban gazdag ismertetés sokakat kérdezésre indított, így a késő estébe nyúló találkozás mindenkinek élményszerű volt, és bőséges anyagot adott a továbbgondolásra. Hiszen a főpásztor beszélt a szinodális kommunikációról, amely pontos időkeretek közé szorított, tárgyszerű beszédet és a mások mondanivalójának tárgyilagos meghallgatását jelenti, kizárva a parttalanul áradó beszámolókat és az indulati vitákat. Ugyanakkor a világegyház nagyon változatos helyzeteinek jobb megismerését hozta számára, a miénktől teljesen eltérő identitások megértését. Mint elmondta, ezt a kommunikációs módot szeretné itthon is meghonosítani, hiszen annak ellenére, hogy nem érthetünk mindenben egyet a párbeszédben résztvevőkkel, fontos, hogy végig tudjuk hallgatni, mi az ő alapélménye, így tudjuk azt is elérni, hogy ő a számunkra fontos vagy problémát jelentő dolgainkat meghallgassa.
Kovács Gergely ugyanakkor őszintén beszélt arról is, ami számára az egyik legnagyobb tanulság, megélt élmény volt a szinóduson: a megbeszélések során ugyanis világossá vált számára, hogy ahhoz, hogy követni tudjuk mindazt, ami ma a világban történik, meg kell térni. Ez a belső készséget jelenti Jézus maradéktalan követésére, ahogyan azt egy közel-keleti szerzetesnő példája tette világossá, aki az övéit ért gyilkos támadás nyomán is szerette és nyitottan folytatta gyógyszerészi munkáját, az ellenséget is kiszolgálva, a kérdésre pedig, hogy hogyan képes erre, egyszerűen csak annyit válaszolt: „Hát nem azt mondta Jézus, hogy szeressem azt is, aki gyűlöl engem? Nem ez a kereszténység?”
A helyi konkrét teendőkre egyelőre nincs vatikáni recept, utasítás, addig a saját lelkiismeretünkre, megtérésünkre és az abból adódó, a Szentlélek által sugallt kreativitásra hagyatkozva törekedhetünk a még nagyobb egyszerűségre, a másikra figyelésre, és törekedhetünk a valódi összetartozásra, együttműködésre.
Fotó: András Szabolcs, Bodó Márta
