Középkori kódexet azonosítottak a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában – FRISSÍTVE

E napokban került a nyilvánosságra egy fontos középkori irat. A kolozsvári Szent Mihály-templom felújításáig a plébánia irattárát, kéziratait, köztük mintegy 2000, többnyire nyomtatott kötetet a templom kórusa melletti teremben tárolták.

A most azonosított kódex az egyetlen középkori kézirat, amelyet a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában őriznek. Az 1470-ben keletkezett kolozsvári kézirat Nicolaus de Lyra ferences (1270-1349 körül) kommentárjait (postilla) tartalmazza a négy evangéliumhoz Paulus, burgosi érsek (1351-1435 körül) kiegészítéseivel.

A Kolozsváron megtalált kézirat egy másik, a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár gyűjteményében található kézirathoz kapcsolódik. Ahogyan azt a Batthyaneum könyvtár a közösségi médiában közölte: az MS I.12. kézirat a Batthyaneum Könyvtár 1471-ben kelt irata, tartalmazza Nicolaus de Lyra Postilláját és Paulus de Burgos kiegészítéseit az Újszövetség több könyvéhez. A könyvek azonos méretűek, és amint azt Adrian Papahagi kolozsvári professzor a Batthyaneum Könyvtárban tett látogatása során megállapította, a kéziratok korabeli gótikus kötései azonos mintákkal és azonos fémdarabokkal díszítettek (mindkét kéziratot lánccal kötötték, ami csak a kolozsvári kéziratban maradt fenn).

Nagy Emőke levéltárostól megtudtuk: a Gyulafehérvári Főegyházmagye Levéltárának Kolozsvári Gyűjtőlevéltára igen értékes és nagyszámú könyvtárat őriz, még rendezés alatt áll, mivel 2018 augusztusában került végleges helyére, korábban a Szent Mihály-templom nyugati homlokzatán elhelyezkedő karzatról nyíló szobában volt tárolva (ahol eredetileg a levéltári anyagot is tárolták, ám azt már korábban a szakszerűen kialakított levéltárban helyezték el).

A tudományos közösség számára ismeretlen, elveszettnek hitt kéziratot először Adrian Papahagi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora tanulmányozta.

Papahagi írja: ,,Tudtam, hogy az erdélyi püspökök, magától Batthyánytól kezdve 1913-ban Majláth Gusztávig az erdélyi püspökök szokása volt a középkori kéziratokat a plébániákról a gyulafehérvári nagy könyvtárba szállítani. […] Nem kellett mást tenni, mint összehasonlítani a két kötetet. Bár különböző írnokok másolták őket, a két kéziratot minden bizonnyal ugyanabban a műhelyben kötötték be, amint azt a vasszerelvények és a vaknyomásos kötés néhány bélyegzője is bizonyítja. Bár a gyulafehérvári kézirat elveszítette a láncát, a kolozsvári könyv pedig a címlapon lévő címkét, ezek az elemek is közösek voltak bennük. Ráadásul ugyanezekkel a szerszámokkal díszítették a Szent Mihály-gyűjtemény különböző inkunabuláinak kötéseit is, ami azt bizonyítja, hogy a Gyulafehérváron lévő könyvet Kolozsvárról vitték oda” egy még nem azonosított időpontban.

Nagy Emőke: ,,A közel 2000 számú könyvpéldány nagy kincse Kolozsvárnak és a különböző történeti idők rétegeit őrzi a könyvek által, amely folyamatosan bővült a plébánosok hagyatéka révén. A reformáció előtti időkben már jelentős könyvtára volt a Szent Mihály-templomnak. Ennek emlékét őrzik a 22 példányszámban fennmaradt ősnyomtatványok (1500 előtt nyomtatott könyvek). A középori állománynak igen értékes darabja, egy középkori kézzel írott kódex, melyet a plébánián őriztünk, átkerült a levéltárba és a most rendezés alatt álló és kialakuló könyvtár részét képezi.”

,,A kódexről egy 1963-ban, Baráth Béla kanonok által látamozott, a Szent Mihály plébánia könyvállományát áttekintő katalógus tesz először említést. A kódexet a Szent Mihály-plébánia levéltárosaként azonosítottam a kötet végén található kolofon alapján. Mint azt szakmai körökben tudjuk, az ősnyomtatványoknak és kézzel írott kódexeknek nem voltak címlapjai, hanem a könyv végén lévő kolofon ismertet a kötet adataira (név, cím, kiadás) vonatkozóan. Nicolaus de Lyra könyve az egyetlen kézzel írott középkori kódex, ami a Szent Mihály-plébánia könyvtárából fennmaradt. Nicolaus de Lyra (1270-1349) francia ferences szerzetes, főműve az egész Szentíráshoz írt magyarázatos könyve (Postilla litteralis super totam Bibliam), amit 1322-1331 között írt. Műve igen elterjedt volt a középkorban és sokan használták fel prédikációjukhoz kiegészítésként, magyarázatként. Ebből a célból sok kéziratos másolat készült a középkorban. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő könyv a négy evangélista műveinek a kommentárjait tartalmazza, kiegészítésekkel Paulus (1351-1435), Burgos püspöke munkájából. A kódexet 1470-ben másolták. Sajnos az első oldalak rossz állapotban maradtak fenn, valamikor nedvesség érhette a kódexet, emiatt restaurálásra szorul. A gótikus kötés azonban jó állapotban van.”

A kódexet Adrian Papahagi kutató, egyetemi tanár (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, bölcsészkar), kutatta elsőként. A kutató szerint német nyelvterületen másolták (a betűtípusokból megítélve) és rokonságot mutat a Batthyaneumban őrzött, 1471-ből származó kódexszel, ami úgyszintén Nicolaus de Lyra munkáját tartalmazza: az Újtestamentum további részeit (Apostolok Cselekedetei, levelek, Jelenések könyve).

Nagy Emőke: ,,Ebben a kódexben is tetten érhetjük Burgos püspöke, Paulus Nicolaus de Lyra művéhez fűzött kiegészítéseit. A kutató szerint mindkét kódex német nyelvterületen írodott (másolták) és a plébánia megrendelésére vagy a ferencesek kérésére érkezett Kolozsvárra (megjegyzés: több ferences könyv is bekerült a Szent Mihály-plébánia tulajdonába a szerzetesrendek 16. századi szekularizációja során). A kutató vizsgálata nyomán rámutatott arra, hogy a Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő kódex az első kötet (1470), a Batthyaneumban őrzött kódex a második kötet (1471). A második kötet (ami eredetileg a Szent Mihály-plébánia tulajdonát képezte) feltehetően Batthyányi Ignác (1741-1798) és Majláth Gusztáv (1864-1940) püspöksége alatt és az eközötti időszakban bármikor átkerülhetett Gyulafehárvárra, ahol a régi, igen értékes könyveknek megfelelő tárolóhelyet hoztak létre. Nagy valószínűséggel több kötet is átkerült ebben az időszakban Gyulafehérvárra, ami aztán később a Batthyáneum tulajdonában maradt.”

Adrian Papahagi további észrevétele az, hogy a két kéziratot ugyanabban a műhelyben kötötték be. Erre utalnak a két kódex kötéseinek az azonos stílusú vaspántjai és azonos motívumok a bőrfelületbe préselve. Az írás alapján megállapítható, hogy német nyelvterületen másolták mindkét kódexet és két különböző kéznek az írását mutatja (nem azonos a másoló). A két kódexnek a papírba préselt vízjele is eltérő, más műhelyből származó papír. Mindkét kötet, értékéből fakadóan, lánccal volt rögzítve a polchoz. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában őrzött kódexen szépen megőrzödött a lánc. A kutató feltételezése, hogy egyszerre rendelték meg a kétkötetes munkát (a Szent Mihály-plébánia, vagy a ferences rend) és Erdélyben (Kolozsváron?) kötötték be őket, ugyanabban a könyvkötő műhelyben.

Nagy Emőke: ,,Érdekességképpen említem, hogy a könyvet lezáró kapcsok mintázottak: az egyiken a koronás Szűzanya látható a kis Jézussal az ölében, a másikon Antiochiai Szt. Margit látható kezében a kereszttel és mellette a sárkánnyal, akit legyőz. Én nem láttam a kódex Batthyáneumbeli társát, nem tudom, hogy azon a kapcsok úgyszintén megvannak-e mintázva.

A két kódex kapcsán felmerül a kérdés miért csak a második kötetet vitték el Gyulafehérvárra? Habár erre egyértelmű válaszunk nincsen, valószínűsíthető, hogy a négy evangélista munkáját értelmező kódex (az első kötet) nagyobb használatban volt, mint az Újszövetségi részeket részletező és magyarázó második kötet.”