Számomra meghatározó ebben az időszakban, akárcsak az életem más területein és történéseiben, hogy a Szent Ignác-i lelkiségen keresztül láthatom a világot. Minden ember életében érvényes, hogy amilyen élethivatást választott, az határozza meg, ahogyan egyes dolgokat lát és megél.
Olyan ez, mintha egy szemüveget tennénk fel. Én a Szent Ignác-i szemüveget tettem fel, és ezen keresztül akarok rátekinteni és rávilágítani az adventi készület egyes mozzanataira, amelyek az én életemben most szembeötlenek. Ezen a szemüvegen keresztül a dolgok lényegét keresem, ahogyan Szent Ignác azt tanítja: „Nem a sok tudástól, hanem a dolgok belső ízlelése által lakik jól a lélek.”
Az adventi időszak ezáltal számomra egy böjti lelkigyakorlatot jelent. Hiszen ahhoz, hogy a dolgokat bensőleg ízlelni tudjam, szükséges, hogy leegyszerűsítsem az életemet. Azaz olyan körülményeket teremtsek, amelyek segítenek a célom elérésében. Szent Ignác azt tanácsolja, hogy amikor böjtölünk, amikor befelé fordulunk a lelki élet mélységeit keresve, akkor igyekezzünk csökkenteni a külső behatásokat, akár azzal, hogy a tekintetünket lesütjük, vagy otthon a szobánkat besötétítjük. Vannak tehát olyan gyakorlatok, amelyek által tudok megfelelő körülményeket teremteni az adventi készületre, azaz arra, hogy a közelgő nagy ünnep lényegére tudjak figyelni.
Ezek által személyes életemben igyekszem csökkenteni azokat a behatásokat, amelyek elvisznek a megtestesülés lényegének átélésétől. Így például figyelek arra, ahogyan járok, ahogyan nézek, ahogyan beszélek. Bármit teszek, azt „jelenléttel” teszem, azaz benne akarok lenni, és érzékelni a világot. A pörgést és a telefonsimogatást is lehet lassítani ezáltal, és megengedni, hogy amit nézek, annak a lényegére tekinthessek, valamint magamba is mélyebbre be tudjam engedni a tapasztalt valóságot. Ez által a tudatosítás által töltekezni tudok minden tevékenységemben. Ahogyan Szent Ignác mondaná, megtalálom Istent mindenben.
Az adventi időszakban leginkább arra szánok időt, hogy a megtestesülésről elmélkedjek. A körülöttem lévő világban és a bennem is jelen lévő hiányok segítenek a megtestesülés szükségességének felismerésében, és ha több ideig benne maradok ebben a tudatosításban, akkor annak mélyebb átélésében. Ugyanakkor próbálok Szent Ignác tanácsára a megtestesülés isteni szempontjairól elmélkedni, amelyekről a Lelkigyakorlatok második hetének kezdetére ajánl gyakorlatot a rendalapítónk. Ebben arra hív, hogy lássam a Szentháromságot, ahogyan letekint a földre, és látva az emberek nagy nyomorúságát, megesik a szíve rajtunk, és a második isteni személy vállalja a megtestesülést, az emberiség megváltását. Az adventi készület így e kettős, az emberi szükség és az isteni szeretet látása, és ezen felismerések benső „ízlelése” számomra.
Arra hívom az olvasót, hogy tartson velem az érzékek böjtölése és a belső tapasztalat útján. Ígérem, hogy olyan benső ragyogás és vigasz tölti el, amilyenre a világ már az adventi időszak kezdete előtt külsőleg a kivilágított utcai díszekkel és a belvárosi vásárokkal készül. Ez a belső tapasztalás az istenkapcsolaton keresztül kapott lelki vigasz tapasztalata, míg a világi ragyogás csupán csalfa délibáb. Amikor pedig majd elérkezik az ünnep estéje, akkor az igazi ajándék nem valami tárgy, hanem mi lehetünk egymásnak. Törekedjünk tehát értékesebb adományokra… Az az énünk lehet ajándék, amely mélyen át tudja élni ember és Isten jelenlétének valóságát, és magában hordozza e két világ találkozásának, a megváltásnak és a megváltottságnak az örömét.
Pakot Géza SJ
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/49-es számának Az Istenre és önmagunkra találás csodálatos lehetősége, Így készülnek állandó szerzőink az adventre című összeállításban.
