Advent első vasárnapjával új liturgikus év kezdődik a katolikus egyházban.
Az új liturgikus év advent első vasárnapjával kezdődik, amely idén 2023. december 3-ra esik, és 2024. november 24-én, Krisztus, a világmindenség királyának ünnepén zárul.
A szentmise ünneplésében az evangéliumi olvasmányok azonban nem minden évben ugyanazok. Egyházunk három ciklusba sorolta az olvasmányokat: A, B és C évi vasárnapokra. A 2023-2024-es liturgikus év a B ciklusnak felel meg, amely Szent Márk evangéliumára összpontosít. Ezért a vasárnapi szentmisék evangéliumi olvasmányait túlnyomórészt ettől az evangélistától, ebből az evangéliumból olvassuk. A következő években a C ciklus (Szent Lukács evangéliuma), majd az A ciklus (Szent Máté evangéliuma) következik. Szent János evangéliumát elsősorban karácsonykor és húsvétkor olvassuk.
Márton Áron: Adventi körlevél 1940-ben (részlet)
Az egyház az adventi hivatalos imádságában naponta örvendezve ismétli a felhívást: ,,Már közel van az Úr, jöjjetek, imádjuk őt!” Isten, akit az emberiség évezredeken keresztül epedve várt és hívott, megérkezik, meghozza a vigasztalást, és megmutatja a földi szenvedés értelmét. […] Amikor a paradicsom kapuja súlyos zuhanással becsapódott, s az első emberpár az elveszett boldogságot siratva kétségbeesetten állott a bizonytalan jövő előtt, a könyörülő Isten megígérte, hogy Szabadítót küld. S ez az ígéret csengett az ember fülében mindvégig, a történelem legsötétebb és legreménytelenebb szakaszaiban erre emlékeztették a próféták, ehhez menekült, ez tartotta fenn és ez erősítette további kitartásra. A nemzedékek mint legszentebb örökséget őrizték és adták egymásnak tovább, amíg a sok évezredes vágyakozásra és epedő hívásra, a sok tévelygés és bűn szenvedéseire válaszul végre az idők teljességében megérkezett a szabadító Isten. Ennek az Istent váró korszaknak az üzeneteit, az ekkor elhangzott jövendöléseket, figyelmeztetéseket és fohászokat olvastatja fel az egyház az adventi szent időben, hogy az Isten-várás érzelmeit ami lelkünkben is felkeltse és az Úr Jézus születésének ünnepére előkészítsen. Az évezredek távolságából felhangzik újra az utolsó prófétának, a pusztában kiáltónak szava: ,,készítsétek az Úr útját, egyenesítsétek az ő ösvényeit”. Mert ,,minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét” (Lk 3,4). A pusztában kiáltónak kemény szavai ma is érvényesek, figyelmeztetés és egyben vigasztalás számunkra is. A Megváltó hírnöke szózatával az eljövendő korok embereinek lelkébe is bele akarta égetni, hogy a karácsony nemcsak ünnep, nemcsak hangulat és emlékezés, hanem örök valóság; hogy Isten nem az elérhetetlen messzeségben, hanem közöttünk lakik. Nem holmi emlék, amire kegyeletes kötelesség néhanapján gondolni, hanem ,,ő az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), akit nem lehet kikerülni. Isten színe és valósága előtt megsemmisül minden emberi nagyzás és ravaszság: a hegyek, melyeket az emberi önteltség és vakság hord össze, elolvadnak; a völgyek, melyeket az emberi hitetlenség váj a lelkekbe, betöltetnek; a görbe utak, amikkel a gazság megkerüli az igazságot, kiegyenesíttetnek, s a göröngyös ösvények, ahol az erény eddig csak botorkált, sima utakká lesznek. Isten nem a jámbor képzelődés álma, amit emberi okoskodással a lélekből ki lehet törülni, hanem a mindenség örök Ura. Aki megfellebbezhetetlen hatalommal kezében tartja a világ sorsát, s aki előtt minden embernek és népnek, és magának a történelemnek is térdet kell hajtania.
