Képzeletben elindulok a Szent Mihály-templom előtti kis térről, ahol egy vasárnap este a szentmise után arra vártunk, mi, egyetemisták, hogy átmenjünk a hittanterembe az egyetemisták hittanjára. 1992-t írtunk talán akkor. De aztán jött a hír, hogy a találkozás valami miatt elmarad. Bennem ez volt az egyik szikra, amely arra vezetett, hogy valamit ki kell találni, ne legyenek a találkozási alkalmak esetlegesek. Képzeletbeli utam tovább folytatom, felsétálok a 16-os bentlakásba, egy egyszerű kollégiumi lányszobába, ahol hétköznapi estéken többen gyűltünk össze, katolikus diákok, zsolozsmázni, beszélgetni tea és zsíros kenyér mellett. Összejöttünk sokszor a Szent Mihály-plébánia hittantermében is, minden alkalommal elsétálva a Keresztény Szó és Vasárnap szerkesztősége előtt, a templommal szemben, ott, a belső udvarban. Helyszínek, arcok, beszélgetések sejlenek fel bennem, és ezek nyomán a levélben megfogalmazott letisztult gondolatok, amelyeket anyaszentegyházunk reménykedő gyermekeiként mutattunk be Jakubinyi György érsek úrnak. Reményünk beteljesedett, kérésünk meghallgatásra talált: egyetemi lelkészünk lett.
Most gondolatban utamat a monostori plébánia felé veszem, hiszen lelkészünk ott volt káplán, majd visszasétálok a piarista templomba, az egyetemisták templomába, aztán leülök a Szent Mihály hittantermének a sarkában: lelki szemeim előtt elvonul megannyi csütörtök esti találkozás, szombati lelki nap, gólya-, farsangi és végzősbuli képe. Szívünkben megszületett, gondolatainkban testet öltött, kezünk munkájával intézményesült a Katolikus Egyetemi Lelkészség. Ma, a harmincéves évfordulón, képzeletbeli utamat tovább folytatom, és újra, ugyanonnan indulok: a Szent Mihály-templom előtti térről. Lehetőségem van arra most már, hogy fejet hajtsak Márton Áron, Erdély nagy püspökének erőt adó alakja előtt, aki 91 évvel ezelőtt, 1932. október 1-jén lett egyetemi lelkész Kolozsváron. Benyitok a piarista templomba, keresztet vetek, térdet hajtok, és csendesen beülve a hátsó padba veletek, mai fiatal diákokkal és hajdan volt egyetemistákkal együtt hálát adok.
Mares Sándor
Az írás megjelent a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség harmincéves fennállása előtt tisztelgő összeállításban, a Vasárnap hetilap 2023/48. lapszámában
