A korondi egyházközség zarándoklatot szervezett külön a nők és a férfiak számára. A női csoport háromszéki útjáról beszámoltunk, most a férfiak zarándoklatáról az egyik résztvevő beszámolóját olvashatják.
Ködös reggelre ébredtünk aznap, de ettől függetlenül szép számban gyülekeztünk a férfi zarándoklatra. Úgy láttam, hogy férfitársaim jókedvét a zord reggeli időjárás sem szegte meg. Örömmel nyugtáztam, hogy kérésemnek eleget téve a harmonika dobozban lapulva jelen volt. Az autóbuszra felszállva idősek és fiatalok, együtt kezdtünk bele a dicsőítő éneklésbe. Úticélunk Csíkszentdomokos.
A Libánon haladva fűztünk rózsafüzér koszorút égi édesanyánk tiszteletére. A fák lombjai közül kibújva
elénk tárult a napfényben tündöklő Gyergyói medence, valaki viccesen megjegyezte, hogy itt még a ködöt is megitták. Úgy láttam, hogy a Márton Áron Múzeum nagy érdeklődést váltott ki férfitársaimból is, aztán szentmisével folytattuk a programot a helyi templomban. Meghallgattuk Bodó Lóránt férfiakat is elérzékenyítő tanúságtételét, ami a balesetéről és istenélményéről szólt.
Az ízletes ebéd után keresztutat végeztünk a domokosiak Garados elnevezésű hegyén. A tetőn hűvös szél tette próbára a csapatot, sikertelenül. Vidám társaság tért vissza a keresztútról.
A következő megálló Csíkmadaras. Itt tiszteletünket tettük a Korondról származó Balázs Dénes atyánál, aki röviden bemutatta a helyi templomot.
A Nap ekkor már a szent hegyünknek (Hargita) a nyugati oldalát sütötte, mi pedig emelkedett lelki hangulattal elindultunk nyílegyenesen programunk utolsó állomása, a székelyudvarhelyi Farkas pincészet felé. Szebbnél szebb nótákat énekelve érkeztünk meg, majd ugyanígy haza.
Köszönöm Balla Imre atyának a lélekben felemelő zarándoklat megszervezését. A fizikai együttlét nagyon fontos a mai világban, erre manapság kevés időt fordítunk sajnos, pedig a közösségben van az az erő, ami a fennmaradásunkhoz elengedhetetlen. Remélem, hogy ezt a jó szokást még számos ilyen alkalommal követjük.
Tóth Ferenc
