Szeressünk, segítsünk, adjunk — az Árpád-házi Szent Erzsébetre való emlékezés figyelemfelhívás is a köztünk lévő szükséget szenvedőkre, és nem csak a szolgáló szeretet napján. A világ szentjei közül az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő és legjobban kedvelt példakép a több mint nyolc évszázaddal ezelőtt Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébet, akit sok nemzet tisztel sajátjaként. Emléknapja ünnep, és figyelemfelhívás is egyben a körülöttünk élő, egyre nagyobb számú szükséget szenvedőkre.
Kultusza a XIII. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt, a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje lett, számos templom viseli nevét — a leghíresebb a kassai Szent Erzsébet-dóm és a budapesti Szent Erzsébet-templom a Rózsák terén –, számtalan szobor őrzi emlékét, köztük bő évtizede már Szatmárnémetiben is, a Hildegárda-templom bejáratával szemben. Vasárnap kora délután ott gyűltek össze, immár 11. alkalommal, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye (és nem csak) hívei, segítő intézményeinek képviselői és mindazok, aki közösséget éreznek a rászorulókkal, szegényekkel, hogy imát mondjanak értük, s egy-egy szál rózsával is emlékezzenek a szeretetszolgálat nagy magyar szentjére — annál is inkább, mivel Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 2013. óta a szolgáló szeretet napja a szatmári egyházmegyében.
„Joggal lehetünk büszkék Árpád-házi Szent Erzsébetre. Tanít, mint Jézus tette. Tanít, hogy segítsünk. ” – mondta Schönberger Jenő megyés püspök. Figyelmeztetve arra is: amikor adunk, ne azt nézzük, mi lesz az adományunkból. „Segítsünk. Ne nézzünk a rászoruló mögé, ne nézzük, mire fordítja, amit adtunk neki. Nem az én dolgom! Tegyem meg az első lépést: segítsek! Valóban, szegények mindig lesznek velünk, de velük Krisztus van közöttünk” – hangsúlyozta.
Ha magunkat nem fogadjuk el, egymást sem tudjuk
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az egyházmegyei plébániai szeretetszolgálatokért felelős Jakab Norbert, a nagybányai Krisztus Király-plébánia plébánosa is, emlékeztetve: a szolgáló szeretet az Isten felé és a felebarát felé forduló szeretet — s ha így nézzük, az értünk szolgáló szeretet is. „Sok iskolai botránnyal, erőszakos tettel kezdődött ez a tanév. Miért van ennyi feszültség a gyermekek, fiatalok között? Nem-e azért, mert az ember eltávolodik önmagától? Ahol az ember tisztában van önmagával, ott nincs gond — ahol nincs, ott káosz van. Talán ezért nem tudnak a szeretetre figyelni” – mondta.
Ha magunkat nem szeretjük, egymást sem tudjuk, ha magunkat nem fogadjuk el, egymást sem tudjuk. Igaz, mai világunkban nehéz elfogadni önmagunkat — mindenki ki akar tűnni valamivel, mert úgy érzi: csak akkor fogadják el. A Pál Utcai Fiúk együttes sorait idézve —„Egész életemben mindig másra vártam, Istent kerestem” — rávilágított: amikor igazán önmagunkra találunk, megtaláljuk Istent is, és tudunk az Isten felebarát felé forduló szeretetében élni. Isten ott van az együttérzésben, a megsegítésben, a szeretetben való szolgálatban.
Az, hogy bizonyos helyzetekben, eseményekkor hány évesek is voltunk, amikor megéltük, elkísér bennünket egy életen keresztül. Árpád-házi Szent Erzsébet, ha így nézzük, megragadó és elcsodálkoztató, mennyi mindenen ment keresztül ez a kétnyelvű gyermek, II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya: 4 éves, amikor eljegyezték a türingiai tartománygróf fiával, 6 éves amikor meghal az édesanyja, 9 amikor a vőlegénye. 14 évesen férjhez megy korábbi vőlegénye öccséhez, Lajoshoz, 15 éves amikor megszületik első fia — és ugyancsak 15 évesen utazik vissza először Magyarországra, s ekkor tudja meg, hogy édesanyját meggyilkolták. Ez az utazás és az információ sorsfordító volt számára, de nem bezárkózik fájdalmába, hanem felebarátai, a szegények felé fordul. 17 éves, amikor megszületik első lánya, 20 amikor a második, és meghal szeretett férje. 21 évesen lesz szerzetes Marburgban — s már csak a szolgáló szeretetnek él, majd még középkori viszonylatban is fiatalon, alig 24 évesen hal meg. Ha ezeket az évszámokat, eseményeket átgondoljuk, csodálkozhatunk, Erzsébet mégis megmarad az isten és felebarát iránti szeretetben. „Nagyon nagy példakép! Mindig hálával fordulhatunk felé, hogy tudjuk az igaz mércét megtartani” – summázta ünnepi beszéde zárásaként.
Ezt követően szintén az alkalomhoz illő szavalat, Szentimrei Jenő Szent Erzsébet legendája című verse következett, Makó Viktória, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjának előadásában.
Az a fontos, hogy tegyünk valamit a rászorulókért
A korábbi években hagyományos meleg étel osztása a koronavírus-járvány ideje alatt nem volt megvalósítható, hanem sajátos formában történt, és ezt a gyakorlatot folytatták idén is: a szeretetszolgálat munkacsoportjához tartozó Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet munkatársai és a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti szervezetének munkatársai — mint a püspökség meghosszabbított karjai, postásai — juttattak el 110 tartósélelmiszer-csomagot a nehéz helyzetben lévőknek, a püspökség irodáinak munkatársai pedig 80 adag meleg ételt készítettek örömmel és szeretettel a hajléktalanszálló lakóinak.
Az egyházmegye esperességeiben is közös ima, meleg és tartósélelmiszer-csomag-osztás volt, Erdődön 50, Máramarosszigeten több mint 200, Nagykárolyban 100, Nagybányán 150 és Túrterebesen 50. „De nem a számok fontosak, hanem hogy tegyünk valamit a rászorulókért!” — hangsúlyozta Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens, Kalkuttai Szent Terézt idézve: „hatalmunk van arra, hogy Istennel már most a paradicsomban legyünk, hogy boldogok legyünk vele akár ebben a pillanatban is, ha úgy szeretünk, ahogy ő, ha úgy segítünk, ahogy ő, ha úgy adunk, ahogy ő, ha úgy szolgálunk, ahogy ő. Tegyünk így, segítsük rászoruló embertársainkat lehetőségeink szerint és azzal a nagylelkű szeretettel, amit mi is az Úrtól kaptunk. Emlékeztetőül áll előttünk a szeretetszolgálat nagy magyar szentje, Árpád-házi Szent Erzsébet szobra. Ahányszor rátekintünk, jusson eszünkbe, hogy Jézusnak ma is szüksége van a kezünkre, lábunkra, érző szívünkre, a reményteli, bátorító szavainkra, hogy a segítségre szorulókat felemelje, megerősítse és szolgálja. Ha ezt Jézussal együtt napról napra hűségesen valljuk, akkor mi is hallhatjuk szavait: 》Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetet, nekem tettétek.《” (Mt 25,40)
Szent Erzsébet himnuszának közös eléneklése után a résztvevők elhelyezték rózsáikat a szobor talapzatán.
Szabó Kinga Mária / Szatmári Friss Újság
Fotók: Szabó Kinga Mária és Palincas Erika / Szatmári Friss Újság
