Borromeo Szent Károly püspököt, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájának a védőszentjét köszöntötte és közbenjárását kérte az iskola diákközössége és tanári kara november 6-án, hétfőn este a búcsús szentmisében.
Az idei esztendőben is felemelő ünnepnek lehettek részesei a teológiai líceum diákjai és munkaközössége. Az őszi szünidőről visszatérve, újult lendülettel és lelkes előkészület kíséretében kérték a szent közbenjáró segítségét. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt, az igét Birton Róbert-Attila székelykáli plébános hirdette. A szentmisén jelen voltak a papnevelő intézet tanárai, valamint mindazok, akiket valamilyen szálak fűznek az iskolához. A szentmisén szolgálatot teljesítettek az iskola diákjai: az asszisztálásban és az éneklésben, scholában vállaltak aktív szerepet.
A szónok szentbeszédében egy perzsa elbeszélést vett alapul, amelynek tanúságán keresztül rámutatott arra, hogy mindannyian kincsek vagyunk. A kincs felfedezéséhez vezető út maga az életünk, és feladatunk rá találni. Szent Károly püspök életpéldájával pedig utat kíván mutatni. A szent életéből két fontos erényt emelt ki: az előkészületet és az alázat gyakorlását.
Első gondolatában kifejtette, hogy a védőszent a csendnek, a meditációnak volt az embere. Írásainak visszacsengő gondolata, hogy a lelkeket csak térden állva lehet megnyerni. A szónok rávilágított annak a fontosságára, ami Szent Károly életét is széppé tette, az előkészületre. Másabb lenne a napunk, ha felkészülünk rá, más tud lenni az imádságunk, ha felkészülünk rá, más lenne a szentmisénk, ha felkészülnénk rá. A diákokat arra bátorította, hogy szakítsanak időt a csendre, valamint hogy tudatosan és szándékosan éljék az életet, hiszen csak ezáltal lehet jól jelen lenni az imádságban és a közösség életében.
A második kiemelt erénye a humillitas, az alázatosság. Nemcsak a kort, amelyben élt, határozta meg ez az erény, hanem életének mindennapjait is. Hangsúlyozta, hogy Szent Károly mindig törekedett az alázatosságra, ami stílusában is megmutatkozott. Felfedezhető a döntéshozatalában, ugyanis alázattal kikérte mindig a barátai véleményét és sokat imádkozott előtte, hogy döntése Isten akaratával megegyezzen. Ezen a ponton kapcsolódhatunk hozzá: nekünk is imádkoznunk kell mindennapjaink és életre szóló döntéseink meghozatala előtt. Alázatgyakorlata nemcsak a döntéseiben, hanem az életében is látható volt.
Elmélkedése végén a szent közbenjárását kérte, hogy követve az ő nyomdokait rátaláljunk a kincsre, ami mi magunk vagyunk, felfedezve elrejtett istenarcaink szép vonásait.
A szentmise végén a hálaadás szavai után a himnuszok eléneklésével és közös ünnepi vacsorával zárult az ünnep.
Kovács József spirituális
