Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársai arra törekszenek, hogy érzékenyítsék a lakosságot a demenciabetegségek iránt, megismertessék azok tüneteit, lefolyását, az érintett személy viselkedését, a kezelési módokat, a gondozók lelki egészségvédelmi lehetőségeit és a beteghez való helyes viszonyulást. A szeptemberi esemény vendége Csata Éva író, egykori Caritas munkatárs volt, hisz az írónő Ha túl sok a valóság című könyvének egyik témája a demencia. A következő Alzheimer Café november 7-én, kedd délután 5 órától lesz a marosvásárhelyi Caritas Házban. Szigyártó Adrienn és Cosma István pszichológusok vendége ezúttal Jakab Izabella pszichiáter lesz.
Ha túl sok a valóság?
Bizonyára többen tapasztalták: számos embert bolondnak, tébolyultnak, bomlott elméjűnek bélyegeztek akár az önök közvetlen környezetében is. Akik ilyen súlyos rágalmakkal illették embertársaikat, többnyire ártatlanságuk könnyelmű tudatában, jogtalanul, némi kárörömmel, pletykakedvtől vagy nem csekély rosszindulattól fűtve tették mindezt. És szégyenkeztek, amikor kiderült, hogy szomszédjukat demenciával diagnosztizálták, mert nem tudták visszavonni a kimondott szavakat, sem begyógyítani az általuk okozott sebeket.
Az Alzheimer Café eseményeket éppen az ilyen helyzetek elkerülése érdekében szervezik a Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának munkatársai. Céljuk, hogy érzékenyítsék a lakosságot a demenciabetegségek iránt, megismertessék azok tüneteit, lefolyását, az érintett személy viselkedését, a kezelési módokat, a gondozók lelki egészségvédelmi lehetőségeit és a beteghez való helyes viszonyulást.
Minthogy a rendezvények kéthavonta zajlanak, és a jelenlévők minden alkalommal más-más nézőpontból, különböző meghívott szakemberekkel közösen járják körbe a témát, lehetőség nyílt egy rendhagyó Alzheimer Café megszervezésére is. A szeptemberi esemény vendége Csata Éva író, a Caritas egykori munkatársa volt. A meghívás apropójául az írónő Ha túl sok a valóság című könyve szolgált, amelynek egyik olvasati síkon értelmezhető témája a demencia volt.
Figyelemfelkeltő és elgondolkodtató a cím, különösen, ha demens betegekre vonatkoztatjuk, akikről azt látjuk, halljuk vagy tapasztaljuk, hogy zavaros, többsíkú figyelmük és jelenlétük dimenzióját gyakran váltogató valóságokban élnek. Gyakran maguk sem tudják, melyik az igazi létforma, és a pillanat ezredmásodpercnyi töredékében még tudatosak is afelől, hogy kaotikus tudatállapotokban léteznek. A figyelem és jelenlét többsíkú váltogatásának vagy egyetlen tér-idő-történetbe helyezésének egy kellemes, nem a kór által előidézett, hanem tudatosan választott lehetősége: az olvasás. Sőt, amint az írónő vallomásából kiderült, maga az írás is: „Minden könyvembe bele tudok halni. A történet születése alatt a történet valóságában vagyok. Minden más történés az életemben háttérvalóság.”
Mit tehet egy hozzátartozó vagy gondozó, aki csak összefüggéstelennek tűnő részleteket lát abból az életregényből, amelynek bonyolult szövevényében szeretett demens családtagja létezik? A pszichológusok arra biztatták a közönséget: szerezzenek minél több információt a témáról; ismerjék meg a betegséget; próbálják megérteni az érintett viselkedését; elfogadni, hogy amit hozzátartozójuk mond vagy cselekszik, nem a személyük ellen szól, hanem a betegség következménye; illetve, hogy érdemes türelmesen és szeretetteljesen kommunikálni a beteggel, mert bár a demenciával élő gondolkodási, így kommunikációs készségei is egyre halványulnak, a nonverbális kommunikációt tisztán tudja értelmezi. A nyugodt jelenlét, amely együttérzést, megértést sugároz, a szerető tekintet, a gyöngéd érintés, mind-mind azt üzenik a beteg felé: nincs egyedül, szerető családtagok, segítők veszik körül, akik gondoskodnak róla. Ilyen türelemmel és a nonverbális kommunikáció tudatosan alig gyakorolt eszközeivel nagyon megterhelő egy Alzheimer-kórban szenvedő beteget gondozni. És nem is kell belerokkani az ápolásba. A gondozónak is szüksége van szabadidőre, kikapcsolódásra, fölöslegessé vált lelki tartalmak levezetésére, friss erővel töltekezésre, beszélgetésre, közösségre. Ebből a célból jöttek létre azon támogató csoportok, amelyeket demenciával élők családtagjai és gondozói számára hoztak létre a Teréz Anya-központ szakemberei, és ezt a folyamatot segítik a rendszeres Alzheimer Café alkalmak is.
A következő Alzheimer Café: a korai felismerés fontossága
A következő Alzheimer Caféra november 7-én, kedd délután 5 órától lesz a marosvásárhelyi Caritas Házban, a Mărăști utca 36. szám alatt. Szigyártó Adrienn és Cosma István pszichológusok vendége ezúttal Jakab Izabella pszichiáter lesz. Az eseményen a résztvevők megtudhatják: melyek a demencia kezdeti tünetei, milyen előjelekre érdemes a családtagoknak odafigyelniük, mikor szükséges orvoshoz fordulniuk. Előtérbe kerül a korai felismerés fontossága, és szó lesz a segítségnyújtási lehetőségekről is. A rendezvény bizalmi közegében a jelenlévők szabadon kérdezhetnek és oszthatnak meg egymással demenciát érintő kérdéseket, történeteket. Az esemény ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Érdeklődni és jelentkezni a 0741 258 194-es telefonszámon lehet hétköznapokon 8 és 15 óra között.
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
