Pál József Csaba temesvári megyés püspök Ferenc pápa által kinevezett tagként vesz részt a püspöki szinódus 16. közgyűlésének első ülésén, amit október 4. és 29. között tartanak Rómában. Korábban összefoglalta az első hét benyomásait, most pedig újabb gondolatait osztja meg a szinódus kapcsán.
Benne vagyok a szinódusban. Megélem ezt a valóságot, ezt a csodálatos isteni működést. Szemet adott, hogy meg is lássuk Isten munkáját, az ő részét a szinóduson, ami a legfontosabb.
Most már a harmadik csoportban vagyok (még van kettő). Az első a lelkigyakorlaton volt, most pedig a szinóduson ez a második modul. Ugyanaz a valóság, más színben. Tényleg a Szentlélek a főszereplő, mi adjuk hozzá a más színt. Annyira szép volt a tegnap, hogy miután előadta mindenki a maga négy perces mondanivalóját, az utána következő imádság után szinte egymással versenyeztünk, hogy egymás előadásában megtaláljuk a legszebb, legmaradandóbb részeket, és azokat aláhúzzuk, kiemeljük. Hely volt arra is, hogy elmondjuk tisztelettel azt is, ami bennünk ellenállást váltott ki, de most nem tapasztaltam ilyent senki részéről. Annyira szép dolog a többiekben a jót keresni, azt megtalálni és felszínre hozni. Igen, ez nem más, mint Isten munkáját meglátni, azt dicsőíteni. Ha valami szépet látok a többiekben, az ő előadásukban, tapasztalatukban, az Isten műve. A Korintusiaknak írt első levélben olvassuk, hogy „a növekedést Isten adja”. De ennek a növekedésnek a meglátása visszafelé, ránk is hat, valahogy úgy, mint a dicsőitő ima. Ez ugyanakkor tisztítja is látásmódunkat, hogy világosabban lássuk, valahogy közösen megsejtsük, hogy mit is akar ma a jó Isten mondani az ő egyházának.
Köszönöm az imákat, érződik az imádság hatása.
Pál József Csaba temesvári megyés püspök
