Pál József Csaba megyés püspök részt vesz az októberi püspöki szinódusi ülésen a szentatya által közvetlenül kinevezett tagok között. Ez alkalomból kérte fel a temesvári püspökség sajtóirodája egy beszélgetésre.
A püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első ülésszakához kiadott munkadokumentumban szerepel, hogy az egyházmegyei szakaszban szerzett tapasztalatokról szóló beszámolókban közös elemként van jelent a résztvevők meglepettsége, hogy olyasmivel szembesültek, amire nem számítottak. A temesvári egyházmegyében milyen általános tapasztalatokat lehet megfogalmazni, itt hogyan zajlott a szinodális folyamat első szakasza?
A legszebb az volt, amit sok helyről jeleztek, hogy meghallgatták őket. Különösön azok a személyek fejezték ki ezért hálájukat, akikben nem volt olyan elvárás, hogy őket is megkérdezzék. Meglepődtek azon, hogy az ő véleményük is számít.
Amit az egész szinódusi folyamatban világszerte tapasztalunk – és, ami bizonyos értelemben újdonságként hat – a Lélekben való együttlét, a Lélekben való meghallgatás és beszélés. Ez egy imádságos légkör, lényegesen más, mint az, amikor mindenáron be akarok bizonyítani valamit, amikor rá akarom erőltetni a véleményemet másokra. Ez most a szinódusi előkészítő találkozókon is nagyon világosan kirajzolódott. Az egyik Zoom-találkozón, ahol az európai szinódusi résztvevők voltak jelen, a másfél óra alatt háromszor álltunk meg, hogy csendben imádkozzunk egy-egy percig. Mindez azért, hogy ebben az imádságos légkörben tudjuk meghallani, hogy mit akar mondani Isten akár a többieken keresztül is.
Camminiamo insieme! / Járjunk együtt! Ez volt a mottója a szentatya romániai látogatásának 2019-ben. A 2021-ben megnyitott szinodális folyamat is az egyén helyett az „együtt”-re, a hitben való találkozásra, a hit közösségben való megélésére helyez súlyt. Vannak-e olyan kezdeményezések a temesvári egyházmegyében, ahol a hívek „együtt járnak”?
Ez az együtt járás bizonyos értelemben létezik azóta, amióta létezik az egyház. Az egyház eleve már közösség. A plébániák népét is egyházközségnek, egyházi közösségnek nevezzük. A mai individualizmusra hajló világunkban azonban ezért meg kell küzdenünk. Le kell győznünk magunkban az önzést, annak a kísértését, hogy folyton magunkra gondoljunk, magunkat helyezzük a központba. El kell jutnunk oda, hogy az együttműködés, az egymásra való odafigyelés ne csak feladat, hanem valóság legyen. Ebben az irányban nagyon sok kezdeményezés van. Kezdhetném a lelkipásztorokkal, akik ezt a lelkületet tanulják és élik, amikor rendszeresen találkoznak, tanácskoznak, megosztják maguk között a munkát, egymást segítik, kisegítik. Akár családokkal és a fiatalokkal is folytathatnám, akiknek rengeteg kezdeményezésük van ebben az irányban, és egyre inkább tudatosítják magukban, hogy csak együtt tudunk egyház lenni, együtt, egymást segítve tudunk nemcsak megmaradni, de igazi missziós közösséggé válni… Ilyen volt az egyhetes ifjúsági fesztivál, amelyre a fiatalok 14 hónapig készültek, vagy nemrég a családok fesztiválja Máriaradnán.
Püspök atya, hogyan készül a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első, októberi ülésszakára?
Örömmel és bizonyos izgalommal. Örülök, hogy részt vehetek egyházunknak ezen nagyon fontos eseményén. Ugyanakkor imádsággal, hogy tényleg a Szentlélekre tudjunk mindannyian figyelni. Közben tanulmányozom a munkadokumentumot, és bízom a jó Istenben, hogy mivel ez az ő egyháza, ő jó irányba fogja vezetni. Ezért kérek imádságot!
