Szentírás olvasása által megismerhetjük Istent közelebbről, és válaszokat kaphatunk, akár útmutatást ahhoz az élethez, amire Isten meghívta az embert – vallják azok a fiatalok, akiket arra kértünk, meséljenek bibliaolvasási szokásaikról. Szentírás vasárnapja alkalmából fiatalokat, egyetemistákat kérdeztünk arról, ők hogyan olvassák a Bibliát, hogyan töltekeznek a szavaiból, üzeneteiből.
Tolle et lege
Vedd és olvasd… Amikor Szentírás olvasásáról van szó, mindig ezen szavak jutnak elsőként eszembe, melyek Szent Ágoston életében is nagyon mély benyomást tettek.
Hogyan is szoktam olvasni a Bibliát? Az attól függ, milyen szándékkal teszem azt. A hétköznapokban nagyon szeretem csak úgy „felcsapni” a Szentírást és azt a részt elolvasni, amely először megragadja a tekintetemet. Ezen szentírási részeknek mindig nagyon mély mondanivalójuk van az éppen aktuális élethelyzetemnek, lelkiállapotomnak. Amikor nincs kéznél fogható, tapintható Szentírás, szerencsére a modern generációban élve a telefonunk szinte mindig nálunk van, így számtalan alkalmazást használhatunk (pl. BibOlKat), amely szintén elő tud hozni nekünk egy-egy random módon kiválasztott idézetet. Ezek azért sohasem szoktak oly mélyen megérinteni, mint azok, melyeket saját kezemmel-szememmel választok ki, de jobb híján azért ezek is többek a semminél.
Teológusként más szemmel is szoktam olvasni a Szentírást. Amikor szövegeket értelmezek, azokat az eredeti írásuk nyelvén szoktam tanulmányozni, a szavakat egyenként, illetve kontextusban egyaránt elemezve. Ez egy teljesen más típusú olvasás. Ilyenkor párhuzamokat vonunk más részekkel, megpróbáljuk megérteni, hogy Isten mit szeretett volna azon részek által elmondani az akkor élő embereknek, mit üzen nekünk, a ma emberének, illetve hogyan vonatkoztathatjuk a saját életünkre ezen intelmeket, beszédeket, példákat, gyakorlatokat.
Kedvenc bibliai idézetem, illetve történetem egyaránt van. Úgy hatodik osztályos lehettem, amikor a következő Szentírási részt húztam ki egy találkozón: „Én vagyok az út, az igazság és az élet … Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Ez a mondat azóta is meghatározza az életemet, igazán enyémnek érzem, próbálok ezek alapján cselekedni.
Kedvenc bibliai történetem több is van, de ha csak egyet kellene ezek közül kiemelni, akkor az irgalmas szamaritánus (Lk 10,25–37) története lenne az. Újra és újra elolvasva ezen sorokat, visszacsengenek a fülemben a szavak: „megesett rajta a szíve.” Próbálom én is minél nagyobb szociális érzékenységgel élni életemet, és képességeimhez mérten segíteni a kisebbeken, rászorulókon, felebarátaimon, ugyanis „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Fontos a szavakat tettekké váltani, ugyanis „mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?” (Jk 2,14)
Veres Janka Eszter
