Szépkorúakat érintő csalási technikák és amit tehetünk ellenük

0
308
Fotók: Gyulafehérvári Caritas

Nem is képzelnénk, hányféle átverési módszer létezik. Jóhiszemű embernek eszébe sem jut belegondolni. Pedig jobban tennénk, ha tudomást szereznénk a sokszor mesterfokon űzött gazemberségnek legalább a töredékéről, mert veszélyek bennünket is fenyegetnek. A csalási formák tudomásul nem vétele ugyanúgy nem mentesít bennünket a meglopástól, mint a törvény nem ismerete a törvény betartásának kötelezettségétől. Korosztályonként más-más veszedelmeknek lehetünk kitéve, de Kocsis József és Kocsis Zsolt rendőrök ezúttal a szépkorúakat érintő csalási technikákról beszéltek.

Előadásukat a Gyulafehérvári Caritas Teréz Anya Idősek Nappali Foglalkoztató Központjának látogatói számára tartották. Az interaktív bemutatón a jelenlévők kérdéseiből indultak ki, így göngyölítették föl a különféle átverési eljárásokat, amelyeket pályafutásuk során tapasztaltak.

A baleset

Elmondásuk szerint gyakori, hogy a börtönlakók kihasználják a Pagini Aurii-ban található információkat. Vezetékes telefonról vagy vadonatúj feltöltőkártya segítségével hívnak föl időseket mindig előre meghatározott időben: 12 és 13 óra magasságában, vagy este, amikor feltételezik, hogy az idős személy egyedül van. Ekkor jelentik be a hírt, miszerint a hívott személy valamelyik rokona súlyos autóbalesetet szenvedett, netán meghalt. Ezután pénzt kérnek a hazahozatalára, vagy más kitalált költségre. A hívással úgy időzítenek, hogy az időskorú közelében ne legyen családtag, aki átláthatna a csaláson. Az illető érzelmeire próbálnak hatni. Félelemtől, kétségbeeséstől elborított személy nem fog józanul dönteni, vagy elgondolkodni a kapott információk hitelességén. Hajlamos lesz látatlanban, akár idegen személynek is pénzt kiadni. A rendőrök arra biztatták a jelenlévőket, vegyenek mély lélegzetet, hívják föl azt a személyt, akinek a baleset- vagy halálhíréről értesültek, és győződjenek meg saját fülükkel rokonuk egészségi állapotáról és értesítsék a rendőrséget!

Facebook és WhatsApp csali

A rendőrök fölhívták a hallgatók figyelmét a Facebook-on és WhatsApp-on kapott linkek veszélyességére, amelyek általában csalogató üzenetek végén találhatóak. A tartalom nagy ajándékot, nyereményt vagy örökséget ad hírül, esetleg egy érdekfeszítő eseményre próbálja fölhívni a figyelmet, amelyhez bankkártyaadatokra is szükség van. Amint az olvasók rákattintanak a linkre, veszélybe kerül a bankszámlájuk, különösen, ha kártyaadataikat is megadták az üzenetküldő személynek. A szakemberek arra figyelmeztették az egybegyűlteket: soha senkinek ne adják ki bankkártyájuk adatait! Ne dőljenek be az ajándék vagy örökség meséjének, hiszen az életben semmit nem kapunk ingyen, mindenért megdolgozunk, és ha örökölnénk, arról tudnánk.

Az OLX-módszer

A világháló különböző adok-kapok, csere-bere jellegű oldalain is nagy veszélyeknek lehetünk kitéve. Ha például fölteszünk egy terméket az OLX-re, amit el szeretnénk adni, az lenne normális, ha a portékánk után érdeklődő személy a termék minőségéről és áráról próbálna információkat szerezni, ahelyett, hogy azonnal a telefonszámunkat kéri. Ha ezt elárultuk neki, hamarosan egy gyanús linkre lehetünk figyelmesek, amely a WhatsApp üzeneteink közé érkezik. Erre tilos rákattintani, mert búcsút inthetünk az egyenlegünkön lévő anyagi javainknak, különösen, ha a kártyaadatainkat is kiadtuk. Az így ellopott pénz nepáli vagy bangladesi bankszámlákra vándorol, ahonnan bonyolult tranzakciók révén más-más kontokon landol. Ilyen esetben azonnal hívjuk bankunkat, zároltassuk bankszámlánkat, és értesítsük a rendőrséget!

Gáz- és villanyóra-leolvasók

Ismerjük őket. Hivatalos logóval és kitűzővel ellátott egyenruhában jönnek. Tudjuk, hogy érkezniük kell. Nem gyanakszunk. Pedig nem minden gáz- és villanyóra-leolvasó az, aminek látszik. Manapság nagyon egyszerű egyenruhát hamisítani, névkitűzőt nyomtatni. Az álszakembert onnan lehet fölismerni, hogy először kér egy pohár vizet, beszélgetésbe elegyedik az emberrel, aztán elindul a közeli bárba kávéért, amikor rádöbben: csak egy ötvenlejese van, és megkérdezi, nem-e váltanánk föl neki. Ha megtesszük, a szélhámos azonnal tudni fogja, hol tartjuk a pénzt. Ezután könnyedén kirabolhatja otthonunkat. A csaló felismerésekor fenyegetőzni kell: hívjuk a rendőrséget. Sőt: meg is kell tennünk! Megelőzésképpen szereltessünk térfigyelő kamerát a lépcsőházba vagy a házunk oldalára, még ha nem is szeretnénk használni, mert ennek a puszta látványa távol tartja a tolvajokat.

Gyógyszerek, háziorvos, ajándék

Nem ritka, hogy a csalók több napon át megfigyelnek egy személyt: milyen házból lép ki, mikor megy gyógyszertárba, hol van a családorvosa. Aztán bekopognak hozzá, és előadnak egy rendkívül meggyőző történetet, miszerint az illető családorvosa tudja, milyen drágák a gyógyszerek, ezért ajándékot állított össze számára, menjen, vegye át a rendelőben másnap 10 órakor. Ha ez megtörténik, a rabló a megadott időpontban kiüríti a lakást. A rendőrök figyelmeztették az előadás hallgatóit, ne higgyék el az ilyen történeteket, tegyék ki házukból a csalókat, hívják a rendőrséget! Hozzáfűzték: nem kell attól tartaniuk, hogy megsérülnek, mert a szélhámosoknak nem a bántalmazás, hanem a pénzszerzés a céljuk.

Csatornások, szigetelők

Hívatlanul állítanak be, és másodpercek alatt meggyőznek: nem megfelelő minőségű a csatornánk, ereszünk. A következő pillanatban már a munkálatok áráról alkudozunk. Mire rábólintottunk a kedvező árajánlatra, a csatornázást vállaló – gyakran roma – személy máris letépte a csatornát: ne legyen visszaút. Elkezdi a munkát, aztán lassan előadja kívánságait is: kávét, ebédet szeretne vásárolni a munkásainak, pénzre lenne szüksége. Jóhiszeműen adunk neki, annak tudatában, hogy mindezt a kialkudott összegből vonjuk le. Azonban a munka végén azzal szembesülünk: a „szakember” nemhogy a teljes összeget, hanem annál jóval többet kér. Akkor derül ki, hogy a kialkudott ár állítólag az anyag méterére szólt. Az ilyen „munkásokat” nem szabad kifizetni. Egyáltalán: nem kell velük üzletelni. Célravezetőbb valódi szakembert választani, és megfizetni a munkáját, még ha többe is kerül, mint amennyit egy házaló ajánlana nekünk, mert legalább tudjuk, nem csapnak be.

Pénzváltás

Gyakran megtörténik, hogy amíg a pénztárhoz vezető sorban várakozunk, szorosan mögénk húzódik valaki, és kapkodva, feldúltan kér, váltsunk föl neki egy ötszázas vagy kétszázas bankjegyet, kési le a buszt, nincs aprója. Jóindulatúan a pénztárcánkhoz nyúlunk, de közben halad a sor, toljuk a bevásárlókocsit, figyelünk a szalagon futó termékeinkre, bosszankodunk a mögöttünk tolongókra, ránk ragad a pénzváltást kérő személy idegessége, és mire észrevettük volna, egy ötlejessel maradtunk a kassza előtt. A rendőrök arra buzdították az előadás résztvevőit: ne tartsanak maguknál nagy értékű bankjegyeket. Körülbelül annyi pénzzel induljanak el otthonról, amennyire a bevásárláshoz szükségük lesz. És soha senkinek, semmilyen körülmények között ne váltsanak föl pénzt.

Kártyaleolvasás

A tapasztaltabb tolvajok bankkártyaolvasót (POS-olvasó) hordanak a zsebükben, táskájukban. Feltűnés nélkül sétálnak az emberek mellett, és ha sikerül elég közel kerülniük hozzájuk, egy pillanat alatt leürítik kártyájukról azt az összeget, amely még akadálytalanul távozhat a PIN-kód beírása nélkül. Ilyen esetben is azonnal le kell záratni bankszámlaszámunkat, és értesíteni kell a rendőrséget. Elővigyázatosságból jó, ha kártyánkat mellmagasságban, például egy belső zsebben tartjuk.

Érintkezést megszakító eszközök

Léteznek olyan szerkezetek, amelyeket arra eszeltek ki, hogy megszakítsanak mindennemű kommunikációt, amely mágneses hullámhosszon valósul meg. Ilyenkor tapasztalhatjuk: eltűnik az írott szöveg, amely azelőtt még tisztán olvasható volt a Facebook vagy WhatsApp üzeneteink között, nem tudunk telefonálni, és a bankapplikációnk, bankkártyánk sem működik. Számunkra. De az átverő számára igen. A rendőrök azt tanácsolták: nagyon vigyázzunk a bankkártyánkra, a kommunikációs eszközeinkre, és ne kérkedjünk az anyagi javainkkal.

Vakációs fotók a szociális média felületein

Amikor nyaralni megyünk, jól érezzük magunkat. Szeretnénk, ha örömünket más is látná. Fesztelenül teszünk közzé fényképeket, amelyekről nem is gondolnánk, mi mindent elárulnak rólunk. Valóságos meghívók ezek a rosszindulatú emberek számára. Azt üzenjük: van pénzünk, és nem vagyok otthon. Lakásunk kirabolható. Üres is lesz, mire hazaérünk, ha óvatlanok vagyunk. A szakemberek arra intenek, ne hozzuk nyilvánosságra fotóinkat nyaralás közben. Ha mindenképpen mutogatni szeretnénk őket, akkor tegyük, amikor már hazaértünk.

Nyugdíjas postás

Sok csaló azzal a történettel kopogtat be hozzánk, hogy ő az új postás vagy villanyóra-leolvasó, mert az előző nyugdíjba ment, vagy katasztrofálisan halaszthatatlan ügy miatt nem tudja végezni munkáját. Az ilyen embernek soha ne adjunk pénzt. Gondoljunk bele: mi lennénk az elsők, akik értesülnénk, ha a postásunk nyugdíjba menne. Ő maga mondaná el nekünk. A rendőrök éppen ezért arra intenek: óvakodjunk az idegenektől. Ne engedjünk be ismeretlen embert az otthonunkba.

Párkapcsolat

Előfordulhat, hogy ismeretlen emberek bókolva keresnek meg bennünket társkereső oldalakon vagy a szociális média felületein. Elindul egy beszélgetés, kapcsolat, amely azonban soha nem vezet találkozáshoz. Ám hosszas üzenetváltás után az illető pénzt fog kérni tőlünk azzal az ürüggyel, hogy nagyon megszorult. Biztosak lehetünk benne: soha többé nem fogunk hallani arról a partnerről, akinek így pénzt adtunk.

A gyűjtés

Az a fajta, amely gyakran egy beteg gyermeket ábrázoló, hatásos fotóval jön velünk szembe az interneten, de titokban, magánüzenetben. Sajnáltató szöveg köríti. A végén bankszámlaszám vagy a mi kártyaadatainkat kérő mondat, esetleg egy link. Ilyen bankszámlaszámra nem szabad pénzt küldeni, a kártyaadatainkat soha semmilyen körülmények között ne adjuk ki, és a linkre ne kattintsunk rá, mert búcsút inthetünk a bankszámlánkon található javainknak. Beteg, műtétre szoruló gyerek ürügyén akár az utcán is leszólíthatnak bennünket. Az ilyen álgyűjtéseknek se dőljünk be soha. A valódi gyűjtés ismert szociális szervezetek, egyházak révén nyilvánosan történik. Pontosan lehet tudni az adománygyűjtés célját, meg van hirdetve a médiában, létező, ellenőrizhető a bankszámlaszám, folyamatos kommunikáció zajlik a beérkező összegekről, és nyilvános elszámolással, köszönetnyilvánítással zárul. Ha jót szeretnénk tenni, adományozzunk inkább egy rászoruló családnak vagy egy szociális szervezetnek.

Koldusok

Sokunk dilemmája: adjak, ne adjak, csaló, vagy valóban rászorul, önző vagyok, helyesen cselekszem, a valódi szükség elől fordítom el a fejem, vagy a szélhámosságot támogatom? A rendőrök elmondták: a kéregetők legnagyobb része többnyire az alkohol miatt kerül az utcára. Dolgozni nem akarnak. De pénzt igen, amely könnyen jön. Ájtatos hangon próbálják megpendíteni lelkünknek éppen azt a húrját, amely önmarcangolásra hajlamos. Messziről kiszúrnak. És estére nagy kupac készpénzzel van tele a babakocsijuk. Többet keresnek, mint mi egy nap alatt. Sokszor nem is a maguk számára koldulnak. Megbízók láthatatlan láncolata húzódik mögöttük.

Mi különbözteti meg az igazi rászorulót a csalótól? Vannak emberek, akik önhibájukon kívül veszítik el mindenüket. Például leég a házuk. Rajtuk látszik a szükség. Szégyenlősen ülnek az utcán, fejük lehajtva, szótlanok. Nem lehet tudni, a koldulás ténye, vagy a járókelők megvetése, közömbössége bántja őket jobban. Az ember elmegy mellettük, de visszatér, és pénzt vagy élelmet ad nekik, mert megérzi, hogy nagy és valós a szükség. Soha nem kérnek. Csak szégyenkeznek. Esetleg megpróbálnak virágot és gyökereket árulni a kertjükből. De ezt is hangtalanul teszik, nem úgy, mint a piaci kofák. Őket jó, ha segítjük. Ha pedig nem tudunk dönteni, adjunk inkább egy kiflit a kéregető gyereknek.

Telefonos zaklató

Ha idegen személyek telefonon zaklatnak bennünket, tiltsuk, vagy tiltassuk le a hívó számát a kommunikációs szolgáltatónk segítségével.

Házaló és utcai árusok

A rendőrök végül arra figyelmeztették hallgatóságukat, soha ne vásároljanak házaló vagy utcai árusoktól sem üzemanyagot, sem kávét, sem szőnyeget, sem késeket, sem parfümöt. Ezek általában rossz minőségű, lopott holmik. Nem egy parfümösüvegben víz volt illatszer helyett, az üzemanyagos edényben színezett víz, a kávécsomagban zacc cigarettacsikkekkel tűzdelve.

A fönt említett módszerek elenyésző részei azoknak, amelyeket a rendőr testvérpár munkája során megtapasztalt. Hangsúlyozták: nem a filmek, hanem a valódi élet történései alapján beszélnek. Előadásukkal nem az emberek megriasztása, hanem felvilágosítása volt a céljuk. Ne rezzenjünk tehát minden kis zörejre, de legyünk tudatában a veszélyeknek, legyünk óvatosak és előrelátóak. Ha pedig baj ér bennünket, hívjuk bizalommal a rendőrséget.

Orbán Júlia, Gyulafehérvári Caritas