A szatmárnémeti Szentlélek-templomban tartott előadást Eperjes Károly színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit címmel szeptember 10-én. A zsúfolásig megtelt templomban a hallgatóság nagy érdeklődéssel várta az előadást. A jelenlévők a XX. századi költők istenes verseiből hallhattak egy összeállítást. Az alábbiakban három résztvevő osztja meg gondolatait, élményeit olvasóinkkal.
A művész kiemelte, hogy ökumenikus előadásról van szó, mivel az elhangzott versek szerzői közt voltak katolikus, református, evangélikus, de izraelita vallású költők is. Előadásának színvonalasságát emelte jelenlétével Négyessy Katalin, aki gordonkán játszva tette szebbé mindnyájunk estjét. Az előadás három fő részre volt felépítve. Az első részben olyan versek hangzottak el, melyek a szabad akarat témáját érintik. A második fő résznek a kulcsszava és gondolatmenete a megtérésre reflektált. Az utlsó és egyben befejező haramadik rész verseinek a témája pedig a lét végső értelmére irányította a jelenlévők figyelmét. Minden egyes egység elejét és végét zenei aláfestés jelezte. Józsa Nándor Lóránd
Számomra mit jelentett az Eperjes művész úr előadása? – teszem fel magamnak a kérdést. Több volt mint egy irodalmi est, talán nevezhetnénk személyes tanuságtételnek, vagy egy gyönyörű, ugyanakkor nagyon kemény és hiteles elmélkedésnek, ami 20. századi nagy költőink szebbnél szebb verseivel volt fűszerezve a művész úr előadásában. Szó esett itt Istenről, családról, hazáról, öntörvényűségről, irodalomról, izmusokrol és még sok minden másról, de ami a leglényegesebb volt számomra, az a szív, az ész és a lélek összehangolása, mert ha ez a három megvan, a Szentlélek segítségül hívásával fel tudjuk állítani a fontossági sorrendet, ami nem más, mint Isten–család–nemzet! Ami mellett még nem tudok elmenni, az a felvezetőben hangzott el, amikor is egy nagyon szép és aktuális verset hallottunk József Attilától,amikor is a költő kifejti soraiban azt hogy az „Egy” az egy az irkában is, az életben is, az egyet nem lehet szorozni, sem osztani, és avval folytatja, hogy adódjatok össze, akkor többek és erősebbek lesztek, ami egy nagy és erős közösségre utal, ebben a mai széthúzó világban. Biztos vagyok benne, hogyha összefogunk, mi lehetünk a jövendő záloga. És még megannyi szép verset és gondolatot hallhatunk a művész úrtól. Hála és köszönet a tanításért! Csak bátorítani tudok mindenkit, ha ilyesfajta előadásra talál, menjél el bátran, mert nem fogja megbánni. Az Úr békéje legyen mindnyájunkal! Májer Zsolt
Az elmúlt vasárnap közösségünk tagjai, kicsik és nagyok felemelő élménnyel gazdagodhattak. Nagyrabecsült és számos díjjal kitüntett művész, színész látogatott el hozzánk, Eperjes Károly, aki saját gyűjteményéből szemelegetett istenes verseivel kápráztatott el minket. A maga csodálatos lényével, profizmusával, mindent elsöprő szenvedélyével tett bizonyságot, mily magasztos dolog őhozzá, a Mindenhatóhoz tartozni. Ezt erősítette a csodálatos zenei élmény is, melyet Négyessy Katalin által élhetünk meg, aki gordonkán kísérte a művészt.
Philinszky, Kosztolányi, Babits Mihály, Jószef, Attila, Ady, hány és hány költő, akit megihletett Isten mélységes jósága, megbocsátó szeretete. Hiszen a vers nem más, mint a lélek hangja, mely megszólal örömben és boldogságban, bánatban és elkeseredésben. A vers a lélekből feltörő fohász, mely magasra száll, míg el nem éri őt, aki minket megváltott. S akkor minden ember könnyen emeli meg kalapját a feszület előtt, könnyen térdel le, és rábízza életét, mondván: Legyen meg a te akaratod! Így Ady Karácsonyi regéje már itt a földön valóra válhatna: egy erő hatná át a nagy mindenséget, imádni az Istent, és egymást szeretni.
Köszönjük szépen a lehetőséget, az igazi feltöltődést, melynek mindanyian részesei lehetünk. Élmény, igazilélekzuhany volt, hiszen a művész által szavalt versek átmosták lelkünket. Élmény volt, mely belecsempészte hétköznapjainkba azt aszikrát, mely által kicsit jobbakká, kicsit kedvesebbekké, kicsit figyelmesebbé válhatunk, válhatnánk egymás iránt.
Magával ragadó élmény volt, mely megerősítette bennünk a jó Isten és egymás iránti szeretetünk fontosságát, így az előadást követő agapé, szeretetvacsora csak ráadás volt, hogy ezt a szeretet valóban kimutathassuk. Hogy miben? Talán egy ölelésben, egy mosolyban, egy szeretettel elkészített süteményben. Adja a jó Isten, hogy sok-sok ilyen alkalom, lehetőség, kínáltassék még számunkra. Menzák Deme Ágnes
