Az idő őszre fordult, az iskola elkezdődött… A Márton Áron Zarándokközpont a vakáció utolsó napjaiban is gyermekzsivajtól volt hangos. Csíkszentdomokos szívében izgatott gyerekcsoport várta, hogy milyen kalandokban lesz részük. A megérdemelt jutalom, amelyet azért a kaptak, hogy fáradhatatlanul szolgálnak a közösségnek.
Első napunkat ismerkedős játékokkal nyitottuk, amelynek sikerét az önfeledt kacagások, a sokszínű társaság egy csapattá válása igazolta vissza. Ezt követően a gyerekek megismerkedhettek szülőfalujuk múltjával. Ellátogattak a Márton Áron múzeumba, ahol egy interaktív múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt. Megnézték, hogy pontosan, hol élt, milyen jegyei voltak, mi az, amiért ma is hálásak lehetünk neki. Kipróbálhatták, néhány percben, milyen is lehetett bezárva a börtönben, ahol Márton Áron 10 éven át raboskodott.
Egy finom ebédet követően meglátogatták a falu néprajzi gyűjteményét, ahol a kasza, régi pénz, orsó és ezernyi régiség között dédszüleik szerszámait is felfedezhették. Ezután megnézhették, hogy pontosan milyen házakban is éltek. Bemehettek a tájházba, persze csak fejet hajtva, hiszen az ajtón másképp nem fér be az ember. Még sok-sok ilyen szokást, apróbb furfangosságot figyelhettek itt meg. A bemutató után tudásukat is próbára tették. Gond nékül sikerült párosítaniuk a régi eszközöket, így a borotva is bekerült a tokba, a kávé a darálóba, víz a kulacsba…
A második nap reggelén már várta a busz a gyerekeket, átvitte őket Gyimesbe a bobpályára. Tele izgalommal sorakoztak a bobok mellett. A nagyobbak szárnyuk alá vették a kisebbeket és indulhatott is a móka. Csak úgy suhantak lefelé a pályán. Az izgalmakat kipihenve, elindultunk Csíkszeredába. A Mikó vár kiállításai ámulatba ejtettek mindannyiunkat, hiszen a múlt egy újabb szeletébe nyerhettünk bepillantást. Érdekes történetek a székelyruháról, a paraszt ember mindennapjairól, a ferencesekről, és végigjárhattuk az elmúlt 300 év történelmét.
A harmadik nap a sok izgalom után a lelki feltöltődésé volt. A délelőtt folyamán ellátogattunk a templomba, ahol Forró Roland tisztelendő atya bemutatta a gyerekeknek közelebbről azt a helyet, amelyet minden vasárnap meglátogatnak.
Megtudtuk, hogy az oltár mindig a mennyországot jelképezi, megnézhettük a több száz éves keresztelőkutat és arra is rájöttünk, hogy az oltár két oldalán elhelyezkedő ajtó mit rejt. A kórusból, fentről is megnézhettük mindezt és az orgona billentyűjét is lenyomhatták a kíváncsiabbak. Szerre minden gyerek eljutathatta kérését a jó Istenhez, a szénre egy-egy csipet tömjént helyezve.
Majd délután elindultunk a domokosiak „szent hegyére”, a Garadosra.
Az út nem volt könnyű, a tűző napon haladtunk felfele keresztről keresztre, Jézus keresztútjára emlékezve. A kőkereszteknél megállva mindenki elolvasott egy-egy állomást. A tetőre felérve megszemlélhettük Csíkszentdomokost teljes pompájában. Az oltár árnyékában megpihenve ha kapcsolódtunk be a Kisboldogasszony-napi misébe, amelyet az ifjú gitárosok tettek hangulatosabbá.
Méltó zárása volt a tábornak. Visszatérve a faluba élményekkel tele mondtunk búcsút egymástól.
Bogács Amanda
Fotó: Bíró Rita és Székely Anett
