Bő 100 évvel ezelőtt a zetelakiak mertek nagyot álmodni. Közösségi összefogással, előbb Sebestyén Mózes, majd Fuchs Gusztáv plébánosok vezetésével Isten dicsőségére egy gyönyörű, impozáns templomot építettek. Szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén, emlékeztek a templomépítő elődökre, és kértek áldást a felújított templomra Kovács Gergely gyulafehérvári érsek vezetésével.
Minden egyes születésnap fontos helyet foglal el az életünkben, évente megemlékezünk róla, köszöntjük egymást, mert fontosnak tartjuk, hogy egymás iránti szeretetünket így is kifejezzük. Kisboldogasszony napján kettős ünnepnek lehettünk részesei a gyönyörű zetelaki templomban: egyrészt Megváltónk édesanyját ünnepeltük, másrészt templomunk „születésnapjára” emlékeztünk. Nagy Attila polgármester szavaival élve: „ezelőtt száz évvel az akkori újságírás szerint »feledhetetlenül szép ünnepségek« keretében került felszentelésre az Úrnak e gyönyörű hajléka, amikor is Zetelaka népe hosszú, nehézségekkel és szenvedéssel terhelt templomépítés végére ért. A mai napon Zetelaka népe megemlékezik a 100 évvel ezelőtt történtekről, és reményeink szerint a mai eseményre majd hasonlóképpen feledhetetlenül szép ünnepként fog emlékezni mindenki.”
Ezt élhettük át mindannyian, akik jelen voltunk: az ünnep magával ragadó voltát, ahol a találkozásban az együvétartozás magasztosságát tapasztalhattuk meg. Sokféle módon lehetünk csapatban, team-ben, de közösségiséget egyedül Istennél tapasztalhatunk meg, s ennek látható, kézzelfogható bizonyítéka a templom, mely „menedék, viszonyítási pont, origó, amely kiváló lehetőséget ad egy teljesebb emberi élet kibontakozására.”
Születésnapokra készülni szoktunk, nem történt ez másképp Zetelakán sem, ahol az elmúlt évek lázas készülődésben teltek. Papp Antal plébános vezetésével előbb új orgonát, majd kerítést kapott a templom, végül pedig külső és belső felújításon esett át. Az ünnepet megelőző napok is „lázas” készülődésben teltek, amikor megtapasztalhatóvá vált, a zetelaki ember nemcsak büszke templomára, hanem gondját is viseli, mind anyagiakban, mind hozzáállásban. Ezt fejezte ki a nagyszámú jelenlévő is az ünnepi szentmisén, melyet Kovács Gergely gyulafehérvári érsek celebrált.
A főpásztor homíliájában kiemelte: „Jézus neve, Emmánuel, annyit jelent: velünk az Isten. Ezt ünnepeljük ma a Szűzanyában is, hogy velünk az Isten. Velünk az Isten az ő példájában, az ő lelkületében, az ő anyai oltalmában. Velünk az Isten: ez azt jelenti, hogy társunk.” Felhívta figyelmünket, hogy akkor tudunk mi is igazi szeretetközösséggé válni, ha mindegyikünk külön-külön elfogadja az Isten tervét, ami az ő saját életéről szól. Bátorított, hogy vállaljuk állapotbeli kötelességeink teljesítését, így követve égi édesanyánk példáját, és így utánozva mindazokat, akik a templom gondját viselték és viselik.
A szentmisét ünnepi beszédek követték, előbb Sebestyén István Elemér történelem szakos tanár foglalta össze röviden a templomépítés okát, indítékát, majd bevezetett bennünket annak kulisszatitkaiba. A beszédek sorát Nagy Attila zetelaki polgármester folytatta, őt követte Borboly Csaba, Antal Lóránt, Bíró Barna Botond, Lukács Mária. A felszólalók az ünnep magasztosságát fejezték ki, valamint annak örömét, hogy részesei ennek az eseménynek. Lukács Mária, a Pro Zetea Egyesület elnöke a templomkerítésen kiállított képekről beszélt, valamint bemutatta az erre az alkalomra összeállított albumot.
Az ünnep magasztosságát emelte a Zetelaki Férfikórus, valamint a Boros Valér István Egyházi Kórus Jakócs Zoltán kántor vezetésével.
Göthér Gergely plébános köszönetet mondott minden támogatónak, mindazoknak, akik fontosnak tartották a munkálatot, valamint ma is fontosnak tartják a templomot. Kifejezte: „kívánom, hogy a hívő családoknak meghitt otthona legyen e felújított templom, ahol megtisztulnak a bűnösök, új erőre kapnak a gyengék és vigasztalást találnak a szomorkodók. Visszhangozzék benne mindig a békesség evangéliuma és továbbra is buzgón ünnepeljék itt az isteni titkokat.” Ezért imádkozunk, hogy a templom megújulásával együtt újuljanak a szívek is, egyre inkább Istent hallgatókká válva.
Fülöp Szabolcs
