Immár tizedik alkalommal került sor Szentegyházán augusztus 22-én a nyugdíjas kántorok találkozójára. Évről évre egyre fogy a találkozón részt vevők száma, idén az összejövetelen tizenhét nyugdíjas kántor imádkozott együtt.
Geréd Vilmos nyugdíjas kolozsvári kántor-karnagy kezdeményezése volt 2013-ban a lelkinappal egybekötött találkozó megszervezése, annak okán, hogy abban az évben halt meg az első nyugdíjas kolléga. Nyugdíjba vonulásuk után a kántorokról megfeledkeznek, pedig olyan világban vállaltak szolgálatot, melyben tiltva volt a vallásgyakorlás. A találkozón résztvevő kántorok a kommunista évek során tevékenykedtek, amikor nem volt dicsőséges ilyen szolgálatot vállalni. Minden ilyen összejövetelnek van egy lelkivezetője, az első megrendezéskor Tamás József nyugalmazott püspököt kérték fel, következő években pedig olyan papok vezették a találkozót, akik kántoriskolában végeztek vagy kántori diplomával rendelkeznek, mint Balázs Imre, Gábor Zoltán vagy Farkas László. Voltak, akik nem tudtak minden találkozón ott lenni, viszont hárman a legidősebb kántorok közül Vas Lajos, Csedő István és Jakab István egy alkalmat sem hagyott ki. Az évek során a kántorok feleségei is csatlakoztak a találkozókhoz, támogatva férjeik munkáját nyugdíjas éveikben is.
Az alkalom lehetőséget nyújt lelki töltődésre, kikapcsolódásra, beszélgetésre, ugyanakkor megemlékezésre is. A 10. találkozót beszélgetéssel kezdték, a déli harangszókor elimádkozott Úrangyala után pedig gyónásra volt lehetőség. Ezt követte a szentmise, amelynek főcelebránsa és szónoka Tamás József nyugalmazott püspök volt. A prédikáció mellett egy nyugdíjas kántor is beszámolót tart, megemlékezve és imába foglalva a volt plébánosokat, tanárokat, kántorokat. A szentmisét agapé, majd jó hangulatú beszélgetés és énekelgetés követte.
Geréd Vilmos elmondása szerint a találkozó legfőbb célja, hogy a nyugdíjas kántorok érezzék, hogy meg vannak becsülve, és, hogy nem hiába vállaltak szolgálatot egy nehéz világban.
