„Ne engedjük, hogy a gyűlöletbeszéd irányítson bennünket!” – Ferenc pápa az újságírás négy bűnéről 

0
614

A konstruktív kommunikáció sürgősségéről beszélt a szentatya augusztus 26-án, amikor elfogadta és átvette az 1995-ben alapított È giornalismo újságírói díjat. Olyan kommunikációra van szükség, amely a találkozásnak és nem a viszálynak a kultúráját, a békének és nem a háborúnak a kultúráját, a másikra való nyitottságnak és nem az előítéleteknek a kultúráját segíti elő. A szentatya augusztus 26-án, szombaton fogadta az 1995-ben alapított È giornalismo újságírói díj küldöttségét a Vatikánban az elismerés átvétele alkalmával, idén ugyanis neki ítélték oda, ő pedig kivételesen el is fogadta.

Ferenc pápa teljes beszédét Tőzsér Endre SP fordításában közöljük.

Kedves barátaim, Isten hozott benneteket!

Köszöntelek benneteket, s köszönöm nektek ezt a találkozót és az È giornalismo-díj átadását. Tudnotok kell, hogy mielőtt Róma püspöke lettem volna, mindig visszautasítottam a díjakat. Sosem kaptam, nem akartam. Pápaként is így tettem. Van azonban egy ok, mely arra késztetett, hogy elfogadjam a tiéteket, mégpedig a konstruktív kommunikáció sürgőssége. Egy olyan kommunikációé, amely a találkozásnak és nem a viszálynak a kultúráját, a békének és nem a háborúnak a kultúráját, a másikra való nyitottságnak és nem az előítéleteknek a kultúráját segíti elő. Ne fenyegessen bennünket az a veszély, hogy az információ társadalma a dezinformáció társadalmává váljon.

A dezinformáció az újságírás egyik bűne. Ilyen bűnből négy van: a dezinformáció, amikor az újságírás nem vagy félretájékoztat; a rágalmazás (néha ezt használják); a hitelrontás, mely különbözik a rágalmazástól, de ugyanúgy rombol; és a negyedik a koprofília, vagyis a botrány, a mocsok szeretete; a botrány eladható. A dezinformáció az első az újságírás bűnei, hibái közül.

Ennek a veszélynek az elkerüléséhez a találkozás kultúráját, a párbeszéd kultúráját, a másik ember és érvei meghallgatásának kultúráját kell terjesztenünk. A digitális kultúra az eszmecsere sok új lehetőséget hozta számunkra, de azzal a veszéllyel is jár, hogy a kommunikációt szlogenekké változtatjuk. Nem, a kommunikáció mindig oda-vissza történik. Elmondom a mondandómat, azután meghallgatom a másikat, és válaszolok. Mindig párbeszédben! Nem szlogenekről van szó. Aggódva látom például a manipulációkat: egyesek érdekfeszítő álhíreket terjesztenek, hogy irányítsák a közvéleményt. Kérem, ne engedjünk a csatározás logikájának, ne engedjük, hogy a gyűlöletbeszéd irányítson bennünket!

Abban a drámai helyzetben, amelyet Európa az ukrajnai háború elhúzódása miatt átél, felelősnek kell mutatkoznunk! Az a reményem, hogy teret kapnak a béke hangjai, teret kapnak azok, akik elkötelezettek amellett, hogy véget vessenek ennek és a többi konfliktusnak, teret kapnak azok, akik nem adják meg magukat a háború „káini” logikájának, hanem mindenek ellenére továbbra is hisznek a béke logikájában, a párbeszéd logikájában, a diplomácia logikájában.

Most pedig nézzük a segítségkérést. Épp ebben az időszakban, amikor sokat beszélünk és keveset hallgatunk, és amikor a közjó iránti érzékünk elgyengülésének veszélye fenyeget, az egész Egyház útnak indult, hogy újra felfedezze az együtt szót. Újra fel kell fedeznünk az együtt szót! Együtt járni. Együtt kérdezni. Együtt vállalni a közösségi megkülönböztetést, mely számunkra imádság, ahogyan az első apostolok tették: ez a szinodalitás, melyet mindennapi szokásunkká szeretnénk tenni minden megnyilvánulásában. Pontosan e célból, alig több mint egy hónap múlva püspökök és világiak a világ minden tájáról találkozni fognak itt, Rómában: szinódust tartanak a szinodalitásról: együtt hallgatni egymást, együtt megkülönböztetni, együtt imádkozni. Az együtt szó nagyon fontos.

A kirekesztés kultúrájában élünk, mely a kommunikáció egyfajta kapitalizmusa. Ennek a kirekesztésnek talán a szokásos imája: „Köszönöm, Uram, hogy én nem vagyok olyan, mint az, nem vagyok olyan, mint amaz, nem vagyok…”: kizárják magukat. Köszönetet kell mondanunk az Úrnak a sok-sok jóért!

Nagyon jól megértem, hogy ha „szinodalitásról szóló szinódust” emlegetünk, az valami homályos, önreferenciális, túlzottan technikai jellegű, a nagyközönség számára kevéssé érdekes dolognak tűnhet. De ami az elmúlt évben történt, és ami a szinódus októberi közgyűlésével, majd a 2024-es második szakaszával folytatódik, az valami igazán fontos az Egyház számára. Ez egy olyan út, amelyet Szent VI. Pál kezdett el a II. vatikáni zsinat végén, amikor létrehozta a püspöki szinódus titkárságát, mert felismerte, hogy a nyugati egyházban a szinodalitás eltűnt, míg a keleti egyházban megvan ez a dimenzió. És ez a sokéves – hatvanéves – út nagyszerű gyümölcsöket hoz.

Kérem, szokjunk hozzá, hogy meghallgassuk egymást, hogy beszélgessünk, hogy ne dobjuk el az agyunkat egyetlen szó miatt. Érett módon meghallgatni és megvitatni. Erre a kegyelemre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Olyasmi ez, amit ma az egyház felkínál a világnak, mely sok esetben képtelen döntést hozni, akkor is, amikor a túlélésünk forog kockán. Próbáljuk megtanulni a kapcsolatok újfajta megélését, meghallgatva egymást, hogy meghalljuk és kövessük a Lélek hangját. Kinyitottuk kapuinkat, mindenkinek felajánlottuk a részvétel lehetőségét, mindenki igényeit és javaslatait figyelembe vettük. Együtt szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy olyan egyházat építsünk, ahol mindenki otthon érzi magát, ahol senki sincs kirekesztve. Az evangéliumnak az a szava, amely annyira fontos: mindenki. Mindenki, mindenki: nincsenek első-, másod- vagy harmadosztályú katolikusok. Mindenki együtt. Mindenki. Ez az Úr felhívása.

Ezért merészelek segítséget kérni tőletek, az újságírás mestereitől: segítsetek nekem, és a valóságnak megfelelően számoljatok be erről a folyamatról, lépjetek ki a szlogenek és az előre csomagolt történetek logikájából!

Nem! A valóság! Valaki egyszer azt mondta: „Az egyetlen igazság a valóság.” Igen, a valóság. Mindannyian profitálni fogunk belőle, és biztos vagyok abban, hogy ez is „újságírás” [„è giornalismo”]!

Kedves barátaim, ismét köszönetet mondok ezért a találkozóért, azért, amit ez az igazság és a béke iránti közös elkötelezettségünk szempontjából jelent. Mária közbenjárására bízlak mindnyájatokat! És kérem, ne feledkezzetek el imádkozni értem!

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Vatican.va