Böcskei László: Benyomások a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóról

0
582

Egy huszonhat fiatalból álló csoport kíséretében, Isten kegyelméből részt vehettem a 18. Ifjúsági Világtalálkozón, amelyet ez év augusztus 1-6. között szerveztek meg Lisszabonban. Örültem annak, hogy egyházmegyénk több plébániájáról jelentkeztek fiatalok erre a rendkívüli világeseményre, és vállalták a zarándoklattal járó fáradalmakat.

Biztos vagyok benne, hogy mindezeken túl nagyon sok lelki élménnyel gazdagodtak fiataljaink, akik plébániáink és a plébánosok segítségét élvezték a zarándoklattal járó költségek fedezésében. Mindenkinek szívből köszönöm a fiataloknak nyújtott támogatást, különösen azt, hogy bizalmunkkal felruházva őket, lehetőséget biztosítottunk számukra a világegyház teljesebb képének megismerésére.  

Jómagam nem első alkalommal vettem részt ilyen jellegű találkozáson. Mégis a mostani másabb volt az eddigieknél. Túl azon, hogy helyi egyházunk képviseletében igyekeztünk bekapcsolódni a Romániából érkezett ifjúsági csoport programjaiba, örömteli fogadtatásban volt részünk a magyarországi csoport rendezvényein is. Az elhangzott katekézisek, a közös imádságok és szentségimádás, az egységben megünnepelt szentmise előkészítette a részt vevő fiatalokat arra, hogy Ferenc pápa jelenlétében megtapasztalják a világegyház sokszínű gazdagságát. A fiatalok hatalmas tömegében jó volt átélni azt, hogy mi is ott vagyunk Krisztus élő testében, az egyházban. Nem csak helyünk, hanem küldetésünk is van, amelynek felismeréséhez a lisszaboni találkozó megfelelő lendületet adott.

Ezen általános megállapításokon túl a találkozó tapasztalataiból csak kettőt szeretnék megosztani paptestvéreimmel, a szerzetesekkel és szerzetesnőkkel, a kedves hívekkel. Az első, ami mélyen hatott rám, az a fiatalok kitörő öröme és éltető reménye. Beszélgetve a részt vevő püspökökkel és szervezőkkel, nem egyszer hangzott el a megállapítás: a mai megzavarodott világnak szüksége van a fiatalok örömére, a megosztott reményre. Ahogyan szentatyánk is utal erre az örömteli és reményt hozó állapotra: ,,Imádkozzunk azért, hogy a fiatalok üzenete megérintse ezt a világot és megteremtse a béke, a kiengesztelődés és a megnyugvás hangulatát minden ember és nép számára, hogy közösen és testvéries szolgálatban tudjunk fáradozni a jobb világ építésén.”

Püspökök az IVT záró szentmiséjén
Balról jobbra: Anton Cosa kisinyovi megyés püspök, Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök, Pál József Csaba temesvári megyés püspök, Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök, Claudiu Lucian Pop kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus püspök (Fotó: Eugen Ivut/Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye)

A második mély tapasztalat Ferenc pápa szavaiból ered, aki egyszerűen arra biztatta a fiatalokat: ,,Ne féljetek szembe nézni magatokkal és a világgal! Isten mindenkit szeret. Úgy szeret, ahogy vagy, és ha szükséges, lehajol hozzád és felemel téged!” Hatalmas bizalom árad ezekből a szavakból: bizalom a fiatalok iránt, akik mellé érdemes odaállni! A szentatya biztató szavai nem csak a fiataloknak szólnak. Minket is meg kell érintsenek: lelkipásztorokat, nevelőket és oktatókat, egyházi közösséget és egyszerű híveket. Ne féljünk a fiataloktól, akik keresik helyüket ebben a világban. Ne féljünk közeledni hozzájuk és meghallgatni őket, mert számtalan kérdést hordoznak magukban! Ne féljünk melléjük szegődni és kitartóan, olykor nagy türelemmel, velük haladni küzdelmeik útján! Ne féljünk meghirdetni számukra az igazságot, aki maga Jézus Krisztus, aki értük is vállalta a keresztet, hogy mi boldogan éljünk!

Végezetül pedig nem tudok szó nélkül elmenni az Ifjúsági Világtalálkozó keretén belül megtartott rendezvényről, amelyen a Neokatekumenális Út közösségeinek meghívására vettem részt, és ahol a Szentlélektől átjárt családok a Mennyei Atya szerető jóságát jelenítették meg számomra. Ezekben a közösségekben is azt tapasztaltam, hogy a hit öröme a hivatás felismeréséhez és komoly elköteleződéshez vezet, amely az egész egyház javára bőséges gyümölcsöt terem. A Lélek ereje és irányító fénye képes átalakítani életünket, de engednünk kell, hogy megérintsen bennünket.

Azt kívánom magamnak, fiataljainknak, a családoknak, egész közösségünknek, hogy a hit örömében a Lélek éltető erejét és az Atya irgalmát tudjuk sugározni ebben a világban. Köszönöm fiataljaink tanúságtételét, köszönöm mindenki támogatását, és egész egyházmegyénket a Fatimai Szent Szűz oltalmába ajánlom.

Böcskei László megyés püspök

Fotók: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye