Elindulás és célbaérés jelmondattal szervezték meg a marosludasi Mária, Magyarok Nagyasszonya római katolikus egyházközség fiataljai és gyerekei számára a lelki tábort a nyári szünidő elején a csodálatosan szép természet ölén. Mindkét tábor öt-öt napot tartott, mely a jelenlevők nagyrészének rövidnek tűnt, és ahogy az egyik gyerek megfogalmazta: jövőre kétszer ennyit legyünk itt. A fiatalok és gyerekek táboráról Portik Hegyi Kelemen plébános számol be.
Nemcsak a résztvevők igénye, hanem a szervezők megállapítása alapján eldőlt, hogy a következő évben is megszervezzük a táborokat, hisz egy-egy nagyszerű lehetőség a közösség formálásra, a lelki gazdagodásra, önmagunk és egymás jobb megismerésére. Ebben segítettek a napi programok. Reggel, a felkelés után a reggeli torna segített a felébredésben, ami nem volt könnyű, hisz az elalvás sem ment könnyen éjfél körül. A fiatalok öt, a gyerekek hat csoportba szerveződve élték meg a napjaikat. A már évek óta táborba járó fiatalok voltak a csoportvezetők. Az ő irányításuk alatt készítették elő a reggeli és esti közös imádságokat, valamint a szentmisét. Szintén egy-egy csoport volt, aki előkészítette az ebédlőt az étkezésre, terített, felszolgált, takarított stb.
Mindennap voltak előadások, amit a csoportmunka követett. Délután pedig általában csoportversenyek voltak, amelyek a csoportot még inkább közösségé formálta, hisz a győzelemhez, a több pontszerzéshez, a gyorsabb idő eléréséhez nagyon is egymásra kellett figyelni, egymást biztatni és segíteni.
A fiatalok, akik több mint negyvenen voltak, napi témái között szerepelt: keresztény szeretet, amire Jézus tanít, ajándék vagyok, fiúnak és lánynak teremtett Isten, egészség – ép testben ép lélek, együtt velem, közösség. Köszönjük a gyergyószentmiklósi vöröskeresztes önkénteseknek, a marosvásárhelyi családpasztorációs munkacsapatnak, a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség vezetőinek az előadásaikat, a munkájukat.
A gyerekek táborában, ahol több mint 60 gyerek vett részt, 80 százalékuk Marosludasról és a körülötte levő szórványból, 20 százalék pedig a gyergyói medencéből érkezett. Nagyszerű élmény volt a gyerekeknek az új emberekkel való ismerkedés, barátkozás. A lelki programok – mivel lelki táborról van szó – az első helyett foglalták el. Napi témáink és a bibliai igék a következők voltak: Az ember teremtése, Sámuel születése, József története, célbaérés, üdvösség. Fő aranymondás: „Öltsétek magatokra az új embert, aki Istenhez hasonló, igaz és szent teremtmény.” (Ef 4,24)
Isten nem csak életet adott nekünk, hanem Jézus által új életre, krisztusi életre,a szeretetben való életre teremtett újjá. Ezt igyekeztünk elmélyíteni a reggeli és esti közös imáinkban, megélni a napi szentmiseáldozatban való részvételben. Ezeket egy-egy csoport készítette elő, illetve vezette. Az imádságok csúcspontja a szentségimádás volt.
A szentírási igék, amelyek a napi vezérfonalat alkották a következők voltak:
- Isten megteremtette az embert, saját képmására… férfinek és nőnek teremtette őket. (Ter 1,28)
- Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh drága gyümölcse. (vö. Zsolt 127,3)
- Öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. (Kol 3,12)
- A győztest fehér ruhába öltöztetik, és nevét nem törlöm ki az élet könyvéből. (vö. Jel 3,5a)
A bibliai történeteket a fiatalok dramatizálása hozta közelebb a gyerekekhez. Ezután jött a tanítás, az üzenet elmélyítése a szentírási ige megtanulása. Ezt csoportos beszélgetés követte, amely a téma elmélyítéséhez járult hozzá. A kézimunka is segített abban, hogy Isten üzenete látható módon közelebb kerüljön a gyerekekhez.
A délutáni programokat a csoportversenyek, közösségi játékok tették színessé és gazdaggá. Egyik táborból se hiányzott a tábortűz, amihez a száraz ágakat a közeli erdőből a gyerekek gyűjtöttek.
Mély lelki töltete volt a tábortűz körüli momentumnak, amikor mindenki kapott egy kis mécsest, amit a tábortűznél meggyújtottunk, és az égő mécsessel a kezünkbe megkerestük egymást, megköszöntük azt a jót, figyelmességet, szeretetet, amit kaptunk tőle. Az őszinte meghatottság nagyon sok fiatalból könnyeket csalt ki.
A tábor végén egyénenként és csoportban a következő kérdések alapján összegezték a résztvevők élményeiket: Mit tanultál ebben a táborban? Milyen élményekkel gazdagodtál? Mit szeretnél másképp tenni az életedben? Az egyéni munkát a csoport feldolgozta és egy nagy plakáton összegezte, amit bemutatott a közönségnek.
A következő évi viszontlátás reményében elköszöntünk egymástól, megköszönve az egymásért vállat szolgálatot és a megélt kölcsönös szeretetet. Testileg elfáradva, lelkileg megújulva tértünk haza.
Köszönet a katekétáknak, az önkénteseknek, a felnőtt besegítőknek, azoknak a fiataloknak, akik a zenei részt, az éneklást vállalták, a háló felelősöknek, a csoportvezetőknek, a finom ételek elkészítőinek az eredményes munkájáért. Jézus biztatása adott erőt: „Amit egynek tetteket, akár a legkisebb testvéreim közül is, nekem tettétek.”
Portik Hegyi Kelemen plébános
