Hargitafürdőn zajlott idén is július 20–23. között a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) felnőtteknek szóló tábora azok számára, akik a Szentírás fényében keresték a pihenés, lelki feltöltődés lehetőségét.
Bár nem könnyű a hétköznapok forgatagában leállni, hogy betekintsünk lelkünk mélységeibe, a résztvevők örültek a lehetőségnek. A Szentírás Isten üzenete, minden kor emberéhez szól, minden korlátoltságunk ellenére, hogy mutassa az utat a mai kor emberének is. Ezt az utat fürkészték ebben a pár napban a résztvevők, akik Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyvárad környékéről, Balázsfalváról, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Csíkcsicsóból, Betfalváról, Székelyudvarhelyről érkeztek.
A tábor szervezője, a KMB elnöke tekintettel arra, hogy többféle korosztály képviselte magát 18–81 év között, igyekezett úgy szervezni a programot, hogy mindenki megtalálja benne az egyensúlyt a képzés, lelki feltöltődés és kikapcsolódás között.
Minden nap szentmisével kezdődött a szálláshelyhez közel eső Szent István-kápolnában. A természet a maga szépségével, a hegyi levegő frissessége a nyári kánikulában, a madárcsicsergés hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők lelkét is ébresztgesse, figyelmét Istenre, Isten szavára irányítsa.
A tábor témájául a katolikus levelek szolgáltak, közülük Jakab, Péter első és második levele, valamint Júdás levele, amelyeket Oláh Zoltán szentírástudomány-tanár előadásai alapján jobban megismerhettek a résztvevők. A történelmi hátteret, a levelek megírásának körülményeit és szükségességét ismertette, a résztvevők magukévá tehették ezek mondanivalóját, üzenetét.
Az előadások után kiscsoportos beszélgetésre került sor, amelyekben azt kutatták, hogy a levelek mit üzennek a mai kor emberének, rácsodálkozva, hogy ezek az üzenetek mennyire aktuálisak, a problémák szinte ugyanazok, a felhívások a szeretetre, a hit – cselekedet együtt járására, a nyelv megfékezésére, a türelemre, a kitartó imádságra, tisztán látásra ma is milyen nagy szükség van. Arra is lehetőség volt, hogy felvetődő kérdésekre választ találjanak Oláh Zoltán készséges együttműködésének köszönhetően. Minden napnak volt egy közös mottója, ami arra ösztönözte a résztvevőket, hogy éljék az átelmélkedett üzeneteket.
A délutáni órákban a tábor résztvevői kirándultak a Kossuth sziklánál, a közeli tavak, források környékén, és megízlelhették a „Vallató” jéghideg vizét is. Az esti órákban újra a szentségi Jézus jelenlétében fejezhették ki hálájukat, tehették le félelmeiket, kétségeiket, hogy hazafelé könnyebb legyen majd a „hátizsák”. Az utolsó estét a tábortűznél eltöltött közös éneklés, építő beszélgetések tették „színessé”.
A résztvevők az utolsó nap beszámolójában kifejezték hálájukat, köszönetüket az előadó, a szervező, a szakácsnő és egymás felé, valamint igényüket a folytatásra és arra, hogy az Igébe kapaszkodva, imádságban a Szentlélek vezetésével akarják élni mindennapjaikat.
Sárosi Éva, Csíkcsicsó
