Közel egy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 3-án Pál József Csaba temesvári megyés püspök a máriaradnai bazilikában szentelte diakónussá Rudolf Constantin Cocriș jelöltet. Idén július 1-jén, szombaton kézrátétele és imája által a főpásztor Rudolf Constantin Cocriș diakónust pappá szentelte a temesvári Szent György-székesegyházban.
A felszentelésen a bukaresti főegyházmegye, valamint a szatmári és temesvári egyházmegye számos papja koncelebrált. A liturgia zenei szolgálatát a székesegyház Exultate kórusa látta el Bajkai-Fábián Róbert orgonista vezetésével.
Bevezetőjében az egyházmegye főpásztora meleg hangon üdvözölte a jelenlévőket, majd a papjelölthöz intézte szavait: „A mai nap különleges az egyházmegye számára. Örvendünk, hogy a jó Isten irgalommal, szeretettel és nagy bizalommal tekintett rád, és erőt adott neked, hogy válaszolj a hívására. Ma azért gyűltünk össze, hogy befogadjunk téged egyházmegyénk papi közösségébe.”
Az evangéliumi rész felolvasása és a Veni Sancte Spiritus himnusz eléneklése után a felszentelés szertartása a jelölt bemutatásával kezdődött, aki a bukarest-bărățiai Szűz Mária Kegyelmek Anyja-plébániához tartozik.
Homíliájának kezdetén a főpásztor az áldozópap feladatairól és szolgálatáról szólva kiemelte: mint a püspök munkatársának, a papnak kötelessége, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdesse, hogy Krisztus nevében az emberek javára nyilvánosan gyakorolja a papi hivatását. „A papok szolgálata által a hívők lelki áldozata egyesül Krisztus áldozatával, melyet a papok keze az egész egyház nevében vérontás nélkül és szentségi módon a szentmisében fölajánl egészen addig, amíg az Úr el nem jön” – fogalmazott a főpásztor, aki a szentmisén felolvasott evangéliumi részhez kapcsolódóan kiemelte: „Látjuk, hogy Jézus mindvégig szerette az övéit. Látjuk azt is, hogy Jézus kész azonnal szolgálni. Milyen fontos ez a készenlét a pap életében. Jézus tud meglepődni is, észre tudja venni a másik ember lelkének szépségét, és megcsodálja: »Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet« (vö. Mt 8,10).”
A szentbeszédet követően a jelölt nyilvánosan és ünnepélyesen kifejezte szándékát, hogy feltétel nélkül az egyház szolgálatába lépjen, Isten iránti szeretetből és Isten népének javára, minden alkalommal azt válaszolva: „Akarom!” – ezzel bizonyítva a papság és a közösség előtt, hogy tudatában van azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a papság rendjébe való belépéssel vállalt. Végezetül a jelölt térden állva engedelmességet és tiszteletet fogadott a főpásztornak és utódainak. „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned” – hangzottak válaszul a püspök szavai.
A Mindenszentek litániáját, amelynek során a jelölt az alázat és az Isten előtti teljes odaadás jeleként a földre borult, Bajkai-Fábián Róbert orgonista énekelte. Majd a papjelölt a szentelő püspök elé térdelt, aki két kezét a diakónus fejére helyezve csendben imádkozott, átadva neki a lelki hatalmat. Ezt követően a jelen levő papok is egyenként a szentelendőhöz járultak és kézrátétellel kérték Isten áldását. Ezt követően az új áldozópap felöltötte a stólát és a miseruhát, majd ismét letérdelt a megyés püspök elé, aki megkente kezét a szent krizmával, és átadta a papi szolgálat liturgikus eszközeit – a paténát és a kelyhet – Isten népének áldozati adományaival, a kenyérrel és a borral.
A felszentelési szertartást követően az új áldozópap a főcelebráns püspök mellett szolgált az oltárnál, majd szentáldozásban, a liturgia végén pedig áldozópapi áldásában részesítette a híveket.
A szentmise végén Pál József Csaba megyés püspök köszönetet mondott Istennek az új lelkipásztori hivatásért, és mindazoknak, akik Rudolf Constantin Cocrișt támogatták a hivatáshoz vezető úton és elkísérték őt ezen a különleges napon.
