Berobbant a nyár, az iskola véget ért, jöhet a vakáció. De hogyan építsük fel, hogy az gyermeknek-felnőttnek egyaránt jó legyen? Minden család más, másak a lehetőségei: van, ahol vannak nagyszülők, rokonok, van, ahol szűkösek a tárca engedte lehetőségek. A jó vakáció egyáltalán nem a pénztől függ! Hanem a szeretettől, amivel tervezik-szervezik, amivel fogadják a lehetőségeket. A Vasárnap Fókusz rovatának összeállításában az igazán fontos szempontokról olvashatnak, most Kádár Hanga írását.
Sokan sokszor beszélnek arról, hogy mi a ma emberének legnagyobb népbetegsége: legtöbbször a stresszt, a rohanást emlegetik mint ezerféle bajaink kiváltó okát, holott a stressz is önmagában egy tünet, valahonnan gyökerezik, valami okozza. A munkahelyi megfelelési kényszer, párkapcsolati kötődési problémák népszerű témák lettek, de egyre több szó esik a túltervezési hajlamainkról is. A bőség zavarában sokszor valóban „megzavarodva” nem tudjuk eldönteni, hogy melyik tengerpartot vagy vízi élményparkot válasszuk a nyaralásra. Apa csak pihenni szeretne a sós habokon ringatózva, anya múzeumot is meglátogatna, mindketten nyolc éttermet szeretnének kipróbálni, mert egyikben a levesek, másikban a halak, harmadikban a desszertek ínycsiklandóak.
Hétfőn fürdés, kedden élménypark, szerdán múzeum, csütörtökön játszóparkok, pénteken hajókázás, szombaton szuvenírvásárlás órák hosszat tartó gyaloglással. Ezt megelőzi és követi egy egész napos autózás a pihenés célpontjáig. Tökéletes tervezés, tökéletes nyaralás, csak ne jönne mindig a nyafogó gyerek az élménydús vakáció minden délutánján savanyú arccal, amely egyértelműen mutatja, hogy nem élvezi a kiruccanást, pedig az élményparkot, játszóterezést az ő kedvéért építettük be a hibátlan tervbe. Meglepően konstatálhatjuk sokszor, hogy a gyermek a szállodai szobában a nagy ágyon ugrálva, hozzánk bújva, rajtunk bukfencezve kezd érzelmileg igazán felengedni. De sokáig nem tarthat a laza állapot, mert jön a zenetábor vagy focitábor, be van táblázva az egész nyár töviről hegyire. Szeptemberre szülő-gyerek hullafáradt, kipihenés nélkül, de ezer élménnyel gazdagodva vágnak neki az új tanévnek.
Szülőként és mentálhigiénés szakembernek tanulva számomra fontos, hogy a nyaralás mindenekelőtt pihentető legyen. Ahogyan a hétköznapjainkban sem vagyunk képesek sokszor leállni és csak szagolni az illatos nyári levegőt a kert végében minden különösebb cél nélkül, úgy a vakációinkat is beáldozzuk a habzsolás oltárán: csak ezúttal nem anyagiakat hajhászunk, hanem kötelező élményeket. Tervezzünk úgy programot, hogy az elsődleges célunk a valódi pihenés, a lustálkodásban való elfáradás legyen. Számos alkalommal ezerféle ingernek igyekszünk kitenni gyerkőceinket, akik sokszor csak órákig túrnák a homokot körülöttünk a parton, és azzal is bőségesen meg lennének elégedve.
Mindez nem azt jelenti, hogy csak napozással, fürdőzéssel kell tölteni a családi nyaralást, de ne tervezzük túl a napokat, és mindenekelőtt igyekezzünk kompromisszumos megoldásokat találni. Nem biztos, hogy minden nyáron minden családtag minden létező igényét ki kell elégíteni, mivel nem is lehet. Ha a család egyik tagja múzeumokat látogatna, azt talán máskor, hétvégén, nem a nyári időszakban is meg lehet tenni, fárasztó munkahónapok és iskolaidőszak közben kellemes szünetként, sütkérezni, fürdőzni inkább nyáron érdemes. Ha a gyerek ki nem állhatja a hűvös, hullámzó vizet, ne várjuk el, hogy óvodásként, kisiskolásként jól fogja magát érezni a nyaraláson, akkor inkább olyan gyógyfürdőt, vízi parkot válasszunk úti célul, amelyben a legkisebb is jól érzi magát és a szülő is ki tud feküdni napozni, ha arra vágyik. Az is lehet, hogy nyolcadikkal vagy tizenkettedik osztállyal végzett, teljesen kifáradt gyermekünk van, aki nem vágyik hosszú bevásárlótúrákra, hegyi sétákra, inkább csak lustálkodva töltődne napokig. Fontos figyelnünk arra, hogy a gyerekeink önálló egyéniségek, nem biztos, hogy ugyanazt fogják kedvelni, ugyanúgy tudnak pihenni, szórakozni, mint mi. Kisgyermekeket is bátran meg lehet kérdezni, hogy mit szeretnének csinálni a nyáron és összeegyeztetni a szülők vágyaival, hiszen a csemete is ugyanolyan értékes és fontos tagja a családnak, mint a nagyok. A kisdedek, ha nem is tudják elmondani, mit szeretnének, rájuk figyelve könnyen észrevehetjük, hogy kényelmetlenül érzik-e magukat a homokban, és inkább egy babamedencében tudnak önfeledten pancsolni, vagy ellenkezőleg. Ha a gyermek elégedetlen, a szülő csalódottá válik, már ő sem tudja élvezni a vakációt, és lőttek a kikapcsolódásnak. Figyeljünk egymásra, egymás igényeire, és tartsuk szem előtt, hogy nem feltétlenül szükséges minden nyaralási vágyunkat egy vagy két hétbe belegyömöszölni, hogy az a pihenés rovására menjen. Ugyanakkor ha évközben nem figyelünk az elfáradt testünk jelzéseire, és nem adunk kellő szünetet magunknak, minden egyes nyaralás után csalódottan fogunk sóhajtozni, hogy egy-két hét soha nem elég nekünk a pihenésre. Egy jó, hathatós vakációnak összhangban kell lennie a hétköznapjaink szükséges fellélegzéseivel. „Jól sikerült a nyaralás?” – biztosan ismerős a kérdés, de nem a legjobb. Legalább nyaralás során ne sikerre, hanem megnyugvásra, kikapcsolódásra törekedjünk. A fotókat pedig ráér otthon is feltölteni a közösségi médiába.
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/27-es számában a Fókusz rovat összeállítása részeként.
