Alig száradt meg a tinta az ellenőrzőkbe beírt jegyeken, máris útra kelt június 18-án jónéhány dévai gyermek és fiatal a sokadjára szervezett nyári kalandos hittantáborba. Ahogy ekkor lenni szokott, vasárnap a szentmisét követően mindenki örömmel és kíváncsisággal a szívében indult el a táborba.
A hosszú út megtétele után késő este érkeztünk meg a Hidegségbe a Fatányéros és Csángó Panzióba, ahol újra finom és bőséges vacsorával vártak bennünket, amit ezúton is hálás szívvel köszönünk. Az idei nyári hittantábor mottója: Rád ragyog a napsugár!, noha az elmúlt időszakban inkább az eső esett, viszont a tábor ideje alatt szó szerint ránk ragyogott a napsugár, és jobb időt kaptunk, mint azt, ahogyan megérdemelnénk. A tábor minden nap jó hangulatban telt, és minden napnak megvolt a programja.
Hétfőn reggel a szemet dörzsölő ébredezés után Kinga tanárnő a testet jó becsületesen megmozgató ébresztő tornát tartott. Miután a vérkeringés annak rendje és módja szerint az erekben „életre kelt”, Sebestyén testvér vezette a reggeli imát. A roskadozó terített asztal az erőnlétet fokozta testünkben. Az autóbusz felkacskaringózott a Fügés Tetőre, ahol Molnár Sándor, az erdélyi Mária Út Egyesület elnöke várt. A vezetésével ráléptünk a Mária-útra. Zarándok szakértelmével vezette a közösségünket. Párbeszéd, csend szakasz, hegyi pocsolyás rész, Gyimes-völgye bambulása a csúcsról, színes virágos hegyoldal, csend szakasz, Széphavas csúcsa, Pogány-havas, Szentlélek-kápolna, madarak zengő éneke kísért minket. Szusszanás után szentmise. Felemeltük lelkünket az Úrhoz.
Kedden már kora reggel néhány gyermek kacagott a napsugárnak. Láttuk, hogyan kel fel a nap! Csak úgy teljesen kiugrott a hegy mögül, a mi nagy örömünkre. Akik még álomban voltak, azokat napkelte után zeneszóval ébresztettük. Úgyhogy vidáman indult a nap. A reggeli torna a friss levegőn igazán menő napindító volt. Egy kis kutya is csodájára járt. Népszerű társunk lett.
A kalóriadús villás reggeli után szedtük a lábainkat, mert tudtuk és éreztük is, hogy vár ránk a szépséges Hargita. A himnusztanulás is nagy léptekkel haladt előre. A Gyimesi-hágón fölfelé kapaszkodva az előző napi emlékek megosztása keringett az autóbusz terében. A gyerekekben mély nyomott hagyott a Széphavas csodálata.
Szentegyházán már zeneszóval vártak minket. Márton Ernő nagy segítségemre volt, hogy a nap Szentegyházáról indulhasson. A szervezésben hatalmas segítség volt! A traktori hang már indulásnál izgalmakkal teli napot sejtetett számunkra. Épp, hogy elindultunk, máris 30 darab kürtőskalács hullt az ölünkbe. Jó helyre! Utunk során az Őrkő előtt megálltunk, ahol a turistavezetőnk aprólékosan bemutatta a Hargitát és az Őrhegyet, így a nagyobbakkal feleleveníthettük mindazt, amit e helyről az iskolában tanultak. Az Őrhegy látványa is megdobogtatta szívünket. Himnuszaink kíséretében értünk fel a jó öreg Hargitára. Lelket felemelő látvány fogadott minket.
A székelyek szent hegyéről 34 település látványa tárult elénk, a csíkszéki és udvarhelyszéki falvak, városok. A krakkói völgyhíd látványa, az Osztrák–Magyar Monarchia határköve is beszédes. Ennek a napnak a különlegessége az volt, hogy a Hargitán mutatott be szentmisét Bonaventura testvér. Utunkat a keddi napon is a Fatányéros és Csángó Panzióban zártuk, ahol a finom estebéd után Sebestyén testvér vezetésével kézműveskedtek a gyerekek, különböző mintázatú kulcstartókat készítettek, illetve pókhálót szőttek, nemezeltek, festettek, játszottak.
Szerda reggel is napsütésre ébredtünk. Sokkal jobban indul így a nap! A reggeli testmozgás és a napindító reggeli imánk jól esett testünknek, lelkünknek. A finom, házias, kiadós reggeli visszaadta az erőnket, éberségünket.
Magyar földön az utolsó kilométereink a Rákóczi vár tövéig vezettek. Az 1000 éves határ vár romjain nem tudtunk gyalogolni, mivel 2 évig le van zárva a terület, építkezés zajlik. Gyimesbükkön megcsodáltuk a nagy templomot, a kontumáci kápolnát, és a vasúti állomást.
A gyimesfelsőloki bobpályáig folytattuk utunkat. Itt zajlott az élet. Tehéncsorda, legelésző juhnyáj, mogyorófa bokrok, 24 fok, visítozó gyermekszájak visszhangozták a hegyoldalban: papbácsi, papbácsi! Ide nézz! Élmény volt!
A főhadiszálláson készítettük el a világ legfinomabb gyümölcssalátáját. Szalonna, sajt, vörös hagyma, frissen sült házi kenyér adott erőt a nap hátralevő részéhez. A délutáni órákban indult a gumicsizmás parti. „Feredtünk”, úgy falusiasan. Utána mindenki elkészítette a saját kézzel festett pólóját, amely a tábor mottójához kapcsolódott: Rád ragyog a napsugár. Nemezelés, ügyeskedések tarkították a napunkat. A tábori zászló hatalmasra sikeredett. A finom és ízletes vacsorát dinnyével nyomtattuk le. Este pedig csoportokban minden gyerek rajzolt és a rajzáról mesélt, hogy milyen élménnyel gazdagodott, azt is elmondhatták, hogy mi nem tetszett, illetve milyen elhatározást hozott a maga számára az elkövetkezendőkre. Színes ceruzák, rózsák, tövisek, bimbók… Az esti hálaadás tábortűzzel fejeződött be, a tűz melege mellett énekeltünk.
Napsugár lelkű gyermekek, fiatalok lakták be a patakok országát! A „napsugaras” tábor mindennapjai új kihívásokkal, meglepetésekkel, kalandos napokkal ajándékoztak meg minket. A hittantábor napjai, mintha még most is tartanának. A szentmisék, meghitt beszélgetések, közösségi játékok, imádságok, igazán lélekemelőek voltak.
Hálás szívvel köszönjük a Fatányéros és Csángó Panzió tulajdonosának, Csilip Árpádnak a mindenkori szeretetteljes fogadtatását és támogatását, a szülőknek, hogy ránk bízták néhány napra gyermekeiket, illetve a felnőtteknek, Sebestyén testvérnek, Borbély Erikának, Pál Évának, Kun-Gazda Gergelynek, hogy felvigyázókként segítettek abban, hogy gyermekeink jól érezzék magukat, és nem utolsósorban Bonaventura testvérnek, hogy újra lehetőséget nyújtott, hogy a Gyimeseknek egy másik szép oldalát megismerjük! Soli Deo Gloria!
Kun-Gazda Kinga-Viola
