Camino primitivo Melega Péterrel 9-10. nap

0
468
  1. nap

Lugo – Ferreira 27,50 km

Szürke hétköznap a Caminon

A tegnapi házi feladat eredménye: 36. Nagyon érdekesnek és ötletes találtam ezt a “ házszámot”. Sokan megtalálták, gratulálok nekik.
Az egyik kedvenc hasonlatom, hogy a Camino olyan mint az életünk összesűrítve néhány napba. Az életben pedig nem mindennap ünnep. Több a szürke hétköznap, amikor ugyanazt csináljuk, és ha megkérdezik tőlünk, hogy mi újság, azt mondjunk semmi különös. A mai nap ilyen volt számomra is. Semmi különös nem történt, egy szürke caminos hétköznap volt. Reggel borongós, sötét felhős időben indultam a szállásról. Könnyen kitaláltam a városból (ez egy állandó probléma a nagyobb városokban, és addig nehéz amíg megtalálja az ember az első sárga nyilat). Elbúcsúztam Lugo városától, és mielőtt átkeltem volna a 104 méteres hosszúságú római kori hídon, elbeszélgettem az őrségben levő katonával. A hagyományhoz híven, rögtön egy elég kemény emelkedővel kezdtem. Később kiderült, hogy ez volt a nap legnagyobb próbatétele. Aztán következett még a 99 fel és le, de egészen tűrhető, testhezálló módon. A nap próbálta áttörni a felhőket, néha sikerült is, de végül a felhők győztek. A fele úton elő kellett vennem a kicsi piros esőkabátomat Le sem vettem a szálláshelyig. Igaz tíz percenként felhúztam a cipzárt, aztán meg le. Nagyon változékony itt az időjárás. Mióta Galíciában vagyok már másodszor esik. Az elnevezés, “Galícia verde”, valóban igaz, minden zöld, de ez attól van, hogy nagyon gyakran esik az eső. Én nem emlékszem, hogy két nap egymás után esőben kellett volna mennem, de olvastam olyan zarándokról, aki több mint egy hétig esőben rótta a kilométereket. Ilyenkor nagy probléma a ruhák szárítása. Máskülönben én nagyon szeretek esőben menni.
Két eső között, kihasználva a rövid szünetet, egy szivárvány is kialakult az égen. Megörökítettem.


Egyébként nem történt semmi különös, említésre méltó.

  • Egy ügyes valaki a garázsában kialakított a zarándokok számára egy kis önkiszolgálót. Ilyet több helyen láttam már. Pecsétet is tett mindenki saját magának.
  • Egy csiga igyekezett a gyűlésre, de mondtam neki, hogy vasárnap már megtartották.
  • Úgy látszik Szent Mátyás is elázott, mert szorította a bakancsot.
  • Szent Euláliától ma is bocsánatot kértem. Egyre könnyebben megy.
  • Egy magányos fa unatkozott a mezőn.
  • Betértem egy bárba pecsétért, de nem akartak adni, csak ha iszom egy sört. 1906-ost kaptam. Kérdeztem, hogy nincs idei?
  • Végül megérkeztem az Albergue (így hívják a Caminon a szállásokat) Casa da Ponte-hoz. Itt van a szállásom. A közelben van egy római kori híd (ma már a második), innen jön az elnevezés Casa da Ponte. Gondolom majd holnap látni fogom.
  • Mióta megérkeztem már volt 2-3 zápor. Azt hiszem holnap is lesz kicsi piros esőkabát.
    Amint az elején mondtam, nem történt ma semmi érdekes. A Caminon sincs minden nap vasárnap. De belül, a lélekben azért zajlanak a dolgok, akkor is ha esik, akkor is ha azep idő van, és ez a fontos.
    Ne felejtsük: Lábunk a földön és szívunk a mennyben!

Ultreia e suseia!

Ui. Az órám az esőben ismét önállósította magát. A teljes távolság 27,5 km.
Házi ma nincs, mert fázom ?

  1. nap

Ferreira – Melide 20 km

Galícia ma sokkal zöldebb mint a tegnap!

Ha az előző nap azt mondtam, hogy esett az eső, bocsánatot kérek. Tévedtem. A tegnap az szinte semmi volt a mai időjáráshoz képest. Ma valóban esett az eső. A szokásos reggeli program (ima, szentmise, reggeli) után, elindultam, és látván a felhőket rögtön felvettem a kicsi piros esőkabátot. Az elején csak szemetelt, aztán rendesen beindult az égi áldás. Az út feléig meg sem állt. Több mint két órán át zuhogott az eső. A zarándokok azonban szép számmal indultak útnak és a legtöbben ki is tartottak. Az amerikai katonás filmekben látjuk, hogy a kiképzés alatt ott van egy kis harang, és ha valaki nem bírja tovább megkongatja a harangot és ezzel jelzi, hogy feladta a küzdelmet. Vége van, befejezte. Nos a Caminon is van ilyen “kis harang”, de itt úgy hívják, hogy TAXI. Nagyon sokan rendesen cipelik a hátizsákot és úgy járják végig az utat. De nem kevesen, csomagszállítóval küldik a hátizsákot (vagy bőröndöt) egyik helyről a másikra. Úgy látszik jó üzlet lehet az ittenieknek, mert az árak négy éve nem változtak. Akkor is öt euro volt és most is annyi (egy csomag fuvar). De nem csak a hátizsákot lehet küldeni, hanem bármikor az ember úgy gondolja, hív egy taxit és az elviszi a szálláshelyre. Ma legalább két zarándokot láttam, akik megkongatták a kis harangot, nem akartak esőben sétálni. Jött a taxi beültek és már a szálláson is voltak. Nem akarok elítélni senkit. Minden bárban ott vannak a telefonszámok és ha valakinek szüksége van taxira, hívhatja. Láttam már olyat, aki megsérült, nem tudott tovább menni és azért volt kénytelen autót hívni. De a legtöbben inkább kényelemből veszik igénybe a “kis harangot”.


A reggeli induláskor összefutottam Don-nal a californiai hetvennégy éves nyugdíjassal. Mondtam neki, hogy én szeretek esőben sétálni. Ô is beleegyezően bólogatott és azt válaszolta, hogy ő is inkább ezt kedveli, mint hogy megsüljön a napon. Szóval legalább mi ketten biztosan örültünk ennek az időjárásnak. Ilyenkor mindig elismétlem magamban a Caminos jelmondatomat: Örülni minden pillanatnak! Szerintem az öröm, a boldogság ez csak hozzáállás, elhatározás kérdése. Tőlem függ hogy mit választok. Boldog akarok lenni, vagy szomorú. Anthony de Mello jezsuita atya nagyon sok könyvet írt. Azért szeretem őket, mert rövid és tanulságos történeteket tartalmaznak.
Az egyik könyvben arról beszél, hogy nekem itt es most mindenem megvan, hogy boldog legyek. Sajnos mi emberek szeretjük a boldogságot tologatni magunk előtt. Majd boldog leszek, ha befejeztem az iskolát, egyetemet, majd ha megházasodtam, majd ha lesz egy jó munkahelyem, majd ha nyugdíjba megyek stb. Ne feledjük: itt és most mindenem megvan, hogy boldog legyek! Legyek boldog!


Az eső miatt, nem tudtam túl sok képet készíteni. A húsz kilométer hamar eltelt.

  • Megjelentek a galíciai magtárak. Fel fogják ismerni őket. Ezeknek is van “gallérjuk” a kártevők ellen.
  • Az egyik bárban ott függött egy 10 lejes. Kihúztam magam egy kicsit.
  • Az állatok szépen legeltek, az eső nem zavarta őket.
  • Melide egy fontos város a Camino útvonalán. Itt csatlakozik a Primitív Camino a francia úthoz. Holnaptól a francia úton járok. Kiváncsi vagyon mire fogok emlékezni négy év múltán. A zarándokok száma is lényegesen megnő holnaptól.
  • Lovas Caminosokat is láttam. A Caminot gyalog, biciklivel vagy lóháton lehet megtenni.
  • A templom előtt még látszanak az Úrnapi díszítések. A spanyolok tudnak ünnepelni.
    Még két nap és 52 kilométer van Santiagóig.

Ultreia e suseia!